Csorba vagy-e

hallgassatok Yonderboi-t, mert az jó.

Az egész albumot javaslom, elérhető pl. itt.

kezd letisztulni bennem minden.

elmúlt a pánik, már csak egészséges félelem játszik szívem ütemesen dübörgő kis ereivel.

azon gondolkodtam ma a zuhany alatt, hogy vajon, ha nem halljuk azt, amit szeretnénk, miért okoz

önbizalomhiányt,

hitvesztést,

reménytelenséget,

pánikot,

a valók megkérdőjelezhetőségét

?

mármint, értem, persze, tanult folyamatok, emberi mechanizmusok, pszichológia.

de a pszichológia ismerete nem önmagáért fantasztikus, hanem azért, mert az élet minden területén kamatoztatható.

ha tudom, hogy ez csak egy reakció, egy tanult válasz, valaminek a hiánya miatt, amit meg szoktam kapni, de valójában nem magának a dolognak a hiánya miatt, amire vágyom, akkor miért nem lépek tovább nevetve - vagy, ha nem is nevetve, de emelt fővel, minden esetre legalábbis higgadtan, hiszen aggodalomra semmi ok...?

mindig rádöbbenek, hogy mennyire lökött vagyok.

hogy nincs probléma, csak megoldásra váró feladat, és a kérdés nem az, lehet-e, hanem az, hogyan lehet. ez olyasmi, amit az értékesítésben megtanultam, és noha ott nem mindig tartottam fairnek ezt alkalmazni, az élet bármely más területén sokat tud segíteni, hogy más színben lássam a világot.

vagyis: csupán annyi a dolgom, hogy elfogadjam; az, hogy eddig mindenki (...) naponta többször is éreztette velem, hogy szeret, és én vagyok a mindene, hogy fontos vagyok neki, hogy a kútba ugrana értem, az nem normális, nem átlagos, nem minimum, és nem elvárható. (persze az - lenne -, ha ez fő szempont - lenne-, de nekünk azért ennél több eszünk van, ugye.)

vagyis, mint ilyen, nem szükséges ahhoz, hogy jól érezzem magam egy kapcsolatban.

igen, én szeretem kimondani, ha szeretek valakit. örömmel tölt el, büszkeséggel, biztonsággal, elevenséggel, és egyáltalán; kis, csillagszóró által ezerszámra szétdobált sziporkázó, vidám csillagrepeszekkel.

de ez nincs mindig így.

nem szeretem gyakran használni, mert elkopik.

nem szeretem, ha gyakran használják, mert akkor elveszhet a varázsa.

igazából... mi a kérdés?

gyakorlatilag annyi, hogy ha hisztis picsaként néha én is bepöccenek, akkor azt majd érzi-e, és ha igen, lesz elég ereje felülemelkedni a saját félelmein, és szavakkal is megsimogatni, vagy lesz-e annyi esze, hogy ott teremjen, a tekintetével megcirógasson, és az ellenállatatlan illatú testével megöleljen.

mert önmagában a kimondatlan dolgok még létezhetnek, és általuk nem leszünk csorbák.

egészek vagyunk.