Levél

nem eszel a tenyeremből.

és nem hordasz a tenyereden.

nem csodálsz, nem szereted, ahogy írok, nem látsz - azt hiszem, - többnek, mint egy vörös hajú lány, akihez vonzódsz, aki felnőtt életet él.

a belső világa számodra láthatatlan, vagy értéktelen, vagy csak nem telt elég idő, hogy látni akard... nem tudom. semmit sem tudok.

nem tudom, hogy milyennek érzel az ágyban, ahol mindenki imádott.

nem tudom, hogy milyen számodra a csókom íze.

nem tudom, mennyire tartasz jó embernek, vagy rossznak.

nem tudom, hogy beszélsz e majd valaha.

adsz e megerősítést majd, akár negatívat, akár pozitívat.

vajon meddig kéne türelmesnek lennem?

meddig kéne várnom, hogy hat-e a varázs?

mi alapján kéne döntenem?

ott, abban a pokoli pillanatban, éreztem, hogy Beléd tudnék szeretni.

nem ezért mondtam igent. hanem ezért voltam képtelen nemet mondani. 

arra vágytam, hogy olyasvalaki mellett legyek, akiért meg kell küzdenem.

és most, hogy megkaptam, beijedek attól, hogy dolgozni kell? láss csodát, Alice, a világ kegyes.

gond az, hogy pont azt kaptad, amit kértél...?

ja, hogy nem így gondoltad...? szívás.

egyrészről: a meló a következő:

elfogadni, hogy olyan mellet vagy, aki nem szeret.

aki nem képes kimondani az érzéseit. kb. soha.

(ahogy felidézem, hogy tudsz nézni rám, azért mélyen elgondolkozom, hogy nézhetsz olyankor, ha valakit szeretsz, mivel már így is beleszédülök.)

elfogadni, hogy soha nem leszel számára úgy különleges, ahogy másoknak voltál.

elfogadni, hogy mindig féltékeny lesz.

elfogadni, hogy az esne jól neki, ha ő lenne az első és egyetlen, miközben Te - érzésed szerint - soha nem leszel az neki.

elfogadni, hogy nem érdekli a múltad. a rossz érzése amiatt, hogy másokkal is megosztottad magad, erősebb a kíváncsiságánál, és a késztetés, hogy veled megossza a sajátját, gyengébb, mint az az érzés, hogy a saját múltját nem szeretné újraélni és kiteregetni.

másrészről: úgy szereted Őt, ahogy ritkán szoktál bárkit is. tigrisként, azt vágyva, hogy mindent megadhass neki, mindent megmutathass magadból.

harmadrészről: el is menekülhetsz. jól bevált szokás, most még nem tép annyira a húsodba. sok vért vesztesz, de nem halsz bele. nem kell majd xanax az elalváshoz, és pár új ember és pár új élmény után majd elfásulsz, kopik a fájdalom, és idővel egy színfolt lesz az emlékeid közt, egy édesen fájó emlék, egy kínokat okozó arc, ha meglátod az utca másik oldalán. évek múltával csak a szépet látod majd. most két hónapnál tartotok. mi lesz később?

kikényszerítetted belőle - csak négyszer kellett utalni rá - hogy kimondja: kellesz.

szó szerint idézte a soraidat.

"ha nem kellennél, akkor már nem szenvednénk itt

de akkor itt van: kellesz és kész"

ennyire nincs fantáziád, vagy ez is óriási lépés tőled?

nem tudom, mert nem ismerlek.

én döntöm el, hova teszlek.

aztán majd kiderül, hogy jó helyre tettelek e...

TE mit tennél...?

"You, you, you think a little love is all you need

But love is such a small thing cant you see

I think youll find it sits in a book and

Changes the words that you read"