... nehéz lenne leírni, min vagyok- vagyunk túl.
azt hiszem, azon, hogy majdnem elveszített engem.
mert majdnem elhitetettem magammal, hogy ő nem az az ember, akit szeretek.
ez részben igaz is.
másrészt viszont; nem ismerem azt az embert, akit szeretek.
lehetetlen paradoxon.
majdnem ellöktem magamtól - és a második alkalommal halálosan komolyan gondoltam.
a szívem majd' beleszakadt, s valami végleg el is tört.
az a seb mindig olyan lesz, mint egy műtéti heg, soha nem múlik el, mindig érzed, hogy ott van, ha front van, vagy ha hozzád érnek azon a ponton... együtt tudsz vele élni, de soha nem felejted el.
de ezzel a sebbel akkor is mindig együtt kéne élnem, ha most eltaszítom őt magamtól.
megszűnt létezni az az isteni fénye... az a felhőtlen és teljes hit és bizalom.
de ez újra kialakítható, felépíthető.
az esélyt megadom, mert szeretem.
aznap este, amikor megismertem egy új arcát, a cinikust, a gúnyost, a megalázót, a fennhéjazót, az önteltet, a szándékosan bántót, összetörtem ezer apró darabra, nem, mint a kártyavár, vagy a kristálypohár, hanem, mint az erős téglafal, amit teljes erőből bontanak szorgos, erős, mérges, indulattal teli kezek. akármit csináltam volna, ez ellen védtelen voltam. és bárhogyan az lettem volna, mivel már mindenem az övé.
nem érezte, nem tudta, de az indulat elvette az eszét, és amit írt, komolyan gondolta. szomorú. nagyon szomorú. más részről "időben" kiderült, és magam dönthettem, hogy így is kitartok-e.
érzésekkel nem vitatkozunk, mert felesleges, hiszen nem irányíthatóak.
a gondolatok és a gondolkodásmód alakítható.
két héten át küzdöttünk; hol jobban, hol kevésbé.
magunkkal, egymással, vagy egymásért.
nem hagytam nyitva egyetlen kaput sem, amin átszökhetne egy ismeretlen válasz, ami később a szívembe marhatna. marjon most. unom a zsákbamacskákat.
volt, ami fájt, volt, ami meglepett, volt, ami pozitív csalódás volt. volt, amitől szóhoz nem jutottam...
megpróbáljuk.
jól.
jobban.
szabályokat hozva.
elfogadva dolgokat, és kompromisszumokat, vagy áldozatokat hozva.
szeret.
hogy szeretettel, vagy szerelemmel, nem derült ki.
már nincs sok ideje; szerelem nélkül nem játszunk túl sokáig ezzel a paklival.
szerelem nélkül nem kell a kapcsolat, akkor már inkább hónapokig szenvedjek és haljak bele újra.
de nem adom magam olyasmiért, amihez nem kellenek keretek és korlátok.nem adom magam egység nélkül.
máshoz vagyunk szokva. értem. elfogadom.
de ettől még nem változik a képletem.
Far away and feeling sober
I can keep you closer
A static constant in my mind
Conscious cards are on the table
Our house is so unstable
But I'm not leaving you behind
(Into the unknown)
For now we'll keep it at that
A little silence takes me back
(To where I feel home)
Remember what we've done there
A place where I can rest my bones
[Pre Chorus]
(Going, going, gone)
You're moving away from me
But I feel you closer, I feel you closer
(Going, going, gone)
Whatever is left of me
Will keep me closer to you
[Chorus]
I feel closer, closer, closer
To you
[x2]
A little give and take
Is never bound to break
The kind of closeness that we keep
A bond invisible
Beyond the physical
As I let you slip away
[Pre Chorus]
[Chorus]
[Post Chorus]
I feel... miles away
From being here
Now is not the time to break away yet
Miles away
For being near
Now is not the time...
Into the unknown
To where I feel home
Into the unknown
[Pre Chorus]
[Chorus]
[Post Chorus]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése