Üres.

... annyira félek.

Félek Tőled.

(S közben Te még mindig félsz tőlem.)

Félek, hogy üres vagyok számodra.

Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg Téged bennem. Nem tudom, mert nem mondod.

Kérdeztem, de nem válaszolsz.

Egyszer a fejemhez vágod, hogy egy pillangó szárnycsapásán múlt, hogy mi összejöttünk,  - ez így igaz, bár én tartom, hogy idővel idővel így is-úgy is együtt lettünk volna - máskor meg kiderül, hogy Te magad sem tervezted, amit akkor mondtál, ott, azon a hétfőn. Csak kijött, csak kialakult.

Félek, hogy üres vagyok számodra, mert nem egyezik az érdeklődési körünk. Fanatikusan szeretsz dolgokat, épp úgy, mint én, de  nem ugyanazokat... félek, hogy egyszer kiderül, hogy kevés vagyok. Mert Neked ez fontos. Érthető. Neked ez az életed. 

Nézem a tükörképemet, és peregnek a könnyeim.

Reméltem, hogy csak pillanatnyi elmebaj, hogy ilyen érzékenyen ragálok arra, hogy a héten egyszer láttalak... s tudom, hogy nem csak Miattad alakult így. És mégis.

A félelem kajánul rág belülről, és hirtelen mezítelen, csupasz és védtelen lettem ellene.

Mi ez? Ez fáj. Ezt nem akarom. Ezt, pont ezt nem akartam... Ez a leggányabb dolog egy kapcsolatban.

Túl közel engedtelek, túl gyorsan kipakoltam.

Ellentétes minden.

A féltékenységedből, a "kapcsolatot akarok"-ból, az ölelésedből az üvölt, hogy fontos vagyok és kellek.

De nem beszélsz. El kéne tudnom fogadni. Most épp nehezen megy.

Nem beszélsz, így az is hat, amikor hirtelen nem fontos találkoznod velem, vagy amikor egész hétvégén mással vagy elfoglalva, és nem gond, hogy nem is látod a hülye fejemet, egy csókra sem.

Ez így megöl.

Remélem, tényleg csak aktuális elme-, és szívbaj ez.
Megbénítasz, ha Veled vagyok, nem tudok rendesen fogalmazni, nem bírom rendesen leírni, vagy elmondani, vagy megkérdezni.. most sem megy, most is inkább elküldtelek, noha én akartam ezt tisztázni. Kicsinek érzem magam Melletted. Azt érzem, nem vagyunk egyenrangúak. Azt érzem, kb. Istenként tornyosulsz fölém, mert én hagyom, engedem, sőt, én alakítom így.  Az, hogy szeretlek, ennyire tönkretesz.  

...

Ha ki kéne hátrálni, még most kéne megtennem.

PS:

...félek, hogy megint valaki más leszek valami más kedvéért.

És ez ijesztőbb mindennél.