Azután

megint hulla vagyok... elkezdődött a suli. ettől az idősek tanulása témától eret tudnék vágni, mert már kvára vágom, de írhatok belőle még egy ppt-t... óje. unom. inkább mesélek Nektek :)

Alice megint a Dobozban volt a csajokkal, szombat este, vodka vodka után, tánc, jó zene, meg a pultosfiú, of course. időközönként szünet, cigi a kis kerek asztal mellett ácsorogva, beszív, mélyre, nézelődik, kifúj, mesél, nevet-kacag-kuncog, szív, mélyre, kifúj.

aztán egyszerre ott termett. fiatal, barna haj, édes, helyes, köszön. visszaköszön. beszélgetni kezdenek. a srác érezhetően ittas, de nem részeg, nem bunkó, bár szókimondó. nem dohányzik, már nem. egy befőttes gumit hord a csuklóján, azt rántja meg, majd engedi el, hogy megcsípje a bőrét, ha rágyújt, vagy ha rágja a körmét - amit azóta tesz, mióta leszokott. pár hónapja. azonnal szóba jön az exe. innen lehet tudni, hogy ivott. meg hogy sebet hordoz.

táncolnak, beszél, suttog. nagyra van magával. kinézetre van miért, mégis idegesítő. de csak kicsit. egyre közelebb jön, ő akar diktálni, irányít. láb a láb közt. Alice egyre kevésbé képes a környezetre figyelni, egyre jobban leköti ez a fiú, aki állandóan leöregezi, mióta megtudta, hogy 3 évvel idősebb, cukkolja, szekálja. a zenei ízlésével, a korával, bármivel. Alice nem tudja eldönteni, ficsúr, vagy csak őszinte, és játszik. a játékokban meg ő benne van.  kerülgetik egymást hosszú percek óta, összenézések, éhes tekintetek. de ezúttal meghagyja a kezdeményezés lehetőségét, és csak kuncog...  aztán a fiú megcsókolja, s a választól felbátorodik; vad, finom, édes. a falnak nyomja őt pár instabil lépéssel, csókolja, érinti, ahol tudja, bekattan, megőrül. végül szinte csak ketten maradnak a tánctéren. nem bánják. újabb csókörvény. a fiú menni akar. haza. vele. nem megy. elvből nem. ez játék, de bizalmi játék. ismeretlennel nem fexik le. számcsere. nem lát rá sok esélyt, hogy ebből lesz valami. kár. pedig-észveszejtően-csókol.

másnap délután felébred, napsütéses vasárnap, iszogatja a kvját a napsugarak és a meleg takaró huncut ölelésében, és megkeresi a fiút face-n. kicsit megilletődik, megijed. tényleg helyes. nagyon. minden képen napszemüvegben, jól öltözött, ego-bomba. néhány perc mélázás és szüttyögés után bejelöli, miért ne alapon. aki kezdeményez, az tud kérdezni. és aki kérdez, az irányít... egyből visszajelöli. ráír. hogy ő is kereste, de megunta. Alice neve elég mindennapi. úgy volt vele, hogy ha kijózanodott, rácsörög. piros pont. ha igaz, azért, ha nem, azért.

minden este beszélnek face-n. sok mindent elmesél, a párkapcsolatairól, a szüleiről, a családjáról, a sérelmeiről. már írásban bocsánatot kér az ego-héjért, és bevallja, hogy csak álca, túl sérülékeny, túl sokat nyelt, és túl érzékeny. A lány nem hiszi el neki; túl egyértelmű az üzenet, túl gyorsan jött ez, a fiúk nem bíznak, és a csajokkal nem lelkiznek, ha csak meg akarják húzni. de figyel, és partner a csevejekben. aztán lefixálnak egy közös ivást és bulit. Alice pakol kontaktlencsetartót. egyértelmű, mi lesz a mese vége.

a Wesselényi utcánál találkoztak. persze Alice tolta az időpontot. persze. leszállt a villamosról. picit ideges. megállt a korlátnál. elment a villamos. a szembemenő is. és akkor meglátta. ott állt, pont szemben, lazán. ő félszegen rámosolygott, és átsétált. semmi faxnit nem csinált az estéből; farmer, magastalpú, egyszerű, de annál kivágottabb fekete felső, műbőr dzseki, kivasalt haj, hétköznapi smink. nem túl sok, de nem is kevés.

beültek egy helyre, zene, tömeg, vodka-bomba, whiskey-gyömbér, egy-kettő, csipkebokorvessző. beszélgettek. felszínesen, de nem zavaróan. pár ital után elindultak. séta a Dobozhoz. kipp-kopp. kacér pillantások, melyeket el is kapott a másik fél. odaértek. a fiú azt mondta, meglátva, hogy alig van sor, mégis inna még. előtte azt magyarázta, hogy annyit ivott előző este, hogy már berúgott... Alice furcsállta, de beültek egy újabb pub-ba. éjfélre járt. és ittak, és a fiú mesélt. rengeteget. mintha a legjobb barátja hallgatná. a lány néha közbeszólt, figyelt, a szemei ragyogtak, eszébe se jutott eltöprengeni a miérten.

hajnali három fele mindkettejüknek leesett. a fiú olyanokat mondott el neki, amiket előtte soha senkinek - elmondása szerint. Alice elhitte. most már elhitte. az egészet. nem volt miért ne tegye. akkora sebek tátongtak a másik szívén, az emlékeiben, a lényében, mint a fekete lyuk az ózon-rétegen. csak pislogott. a fiú szóvá is tette.

- nem tudom, miért mondom ezt el neked.
- én tudom. a kisugárzásom. mindenkiből ezt hozom ki. mindenki vakon megbízik bennem. - a hangja kissé keserű lehetett. azt nem tette hozzá, mi a másik. a másik "különleges képessége". érezte, hogy az is működésbe lépett.

összenéztek, és érezték, kisiklottak. nem így tervezték, egyikőjük sem. mindketten úgy gondolták, ivás-buli-kefélés kombó lesz, egyszer, vagy többször, majd elválik alapon. ehhez képest hat - HAT - órája beszélgettek. ... nem is kellettek szavak.

 - tudod, min gondolkodtam?
 - min...?
 - hogy mi lesz azután.
 - hm?
 - hát, ha majd ne adj' isten úgy alakul, hogy eltöltünk együtt egy szép éjszakát. hogy érdekelni foglak-e azután.    vagy ennyi lesz. csak kíváncsiságból. - a fiú mosolygott.
...
 - akarsz Dobozba menni? - kérdezte.
 - nem igazán.
 - akkor igyunk még egyet?
 - m-m, eleget ittam már.

Alice elgondolkodott, bedobja-e, hogy ő lassan hazamegy, mert fáradt. mókás lett volna. húzni az agyát.  hogy mi erre a reakció. de ő tudta, mit akar. és nem egyedül akart lenni, nem is akárkivel, vagy bárkivel... ránézett a fiúra. az zavarban volt. a lány csak nézte őt. aztán elmosolyodott. odahajolt és megcsókolta. a fiú pedig édesen és mohón csókolt vissza.

 - elmegyek mosdóba. - mondta a lány. dolga végeztével pár másodpercig vizslatta az arcát a tükörben. fáradt volt. nem volt szép. kívánatosnak sem látta azt a vöröset, ott, a másik oldalon. kicsit elkenődött a sminkje, és neki nem volt türelme rendesen rendbe hozni. de a szeme... a szeme csillogott, cinkosan.

visszament hozzá, le sem ült mellé, csak egyik lábával feltérdelt a székre, és kezét nyújtva felhúzta.

 - megyünk? - kérdezte. egy mosoly volt a válasz. pár másodperccel később egymást átkarolva sétáltak a fiú lakása felé. ott aztán lefutották a kötelező köröket. Alice körülnézett. pasilakás. nem érzed,  hogy valaki ott lakik. de mégis tudod, hogy nem a haverjáé. mégis tudod, hogy ő ott él, de azt is, hogy nem az otthona. érzed, hogy nemrég egy nő töltötte be. felfedezed a nyomait, finoman, apróságokban, mint amikor a csoki nyomokban földimogyorót tartalmaz... ez a hely nyomokban egy nő emlékét őrzi, valaha volt szerelmet, keserédes fájdalmat, űrt.

aztán elterült a kanapén, a fiú mellékerült, és nemsokára már nem volt rajtuk egy ruhadarab sem.
...
úgy csinálja, mintha szeretkezne. nagy a szája, pasiból van, kell az ego, de érezni, hogy életében vsz. sokkal többet szeretkezett, mint kefélt... sokszor ránézett a lányra közben, igazából mintha végig őt nézte volna. mosolygott - tulajdonképpen mindig mosolyog. és Alice-t ez most nem zavarta. ő többnyire csukott szemmel, vagy elfordított arccal van ilyenkor. nem tudja miért, így alakult. soha nincs egyfolytában nyitva a szeme. most valahogy mégis így volt.

idővel beszélni is elkezdett közben. olyanokat mondott, minthogy "Te aztán igazán élvezed a faszt". furcsa volt a szájából, de mégsem bántó. a lány csak kacagott, és tovább lovagolt rajta. Spike megtanította egyre-másra. nem szándékosan, csak finoman. megtanította élvezni, elengedni magát, felfedezni, és bízni, hinni. picit önzőnek lenni is, talán. most ez eszébe is jutott. pár éve még a párján sem szeretett lovagolni, nem hogy máson; gyűlölt felül lenni. a fiú édes volt, megkérdezte, mikor menjen el. Alice ezen még ma is meglepődik, pedig többnyire megkérdezik. ez a 21. század, kérem szépen, amikor az normális, ha a lány is elélvez. és hogy ez szempont. hm. érdekes.

nem volt kérdés, hogy ott alszik-e. ott aludt. elalváskor egyedül érezte magát a neki felhúzott párnával, a neki felhúzott paplan alatt, úgy, hogy a másik az ágy másik felén feküdt valahol.
 - nem szeretsz összebújva aludni?
 - de, szeretek.
 - akkor gyere ide. - jött. jó volt, noha azért még idegen. Alice szorosabbra húzta magán az erős kart, közelebb magához. erősen fogta a tenyerét. érezte, hogy a másik meglepődik. érezte, hogy élvezi, hogy van egy lány, aki nem kér és nem ad szerelmet, és mégis; ad és kér közelséget, intimitást is a szex mellé. Alice hátrafordította a fejét, és megcsókolta. jóéjt-csóknak szánta.
 - Akkor már fejezzük is be. - jött a mormogós válasz. és befejezték.

éjjel nem egyszer összebújtak, néha fel-felriadtak, de mégis jól aludtak, sokáig. reggel a fiú két adag kvt főzött. fetrengtek épp, mikor elmolyosodott.

 - mi van?
 - semmi. csak eszembe jutott az azután.
 - mire gondolsz?
 - amit tegnap este mondtál.
 - nem emlékszem. mi az?
 - semmi, mindegy. - és csak somolygott tovább.

később kétszer is megkérdezte, éhes-e, eszik-e. nem evett, nem maradt. furán érezte magát. hazament, és egyszerűen csak...minden jó volt. túl jó. elkezdett félni; bele tudna...bele. persze. talán a fiú is. pedig tökre nem passzolnak. csak megtalálták egymást. hazafele úton eszébe jutott az "azután". face-n ezt el is mesélte neki aznap. de választ azóta se kapott.

mert azóta is beszélnek, bár ritkábban. a fiú mindig tesz utalásokat, hogy szeretné, ha lenne legközelebb. szóval esélyes, hogy lesz azután.