új lány van a munkahelyemen. azonnal levágod. fiúsan öltözik, de nem unalmasan, szürkén, vagy igénytelenül. bevállalós és incselkedő, mint egy pasi. rövid szőke haj, szemüveg - és jól áll neki.
mókás, és egyben szomorkás is, látni, hogy csámcsognak rajta a többiek. hogy ki a pasi a kapcsolatában. biztos ő. ...
a srácok érdeklődve figyelik, és izgatottan beszélnek róla, látod, ahogy már el is indult a fantáziájuk. van ilyenkor valami zavaróan mocskos, - és a beszélgetés alanyát tárgyiasító és lealacsonyító - a tekintetükben. a lányok pedig pfujolnak, finomkodva arisztokratikuskodnak, s már gyűjtik is a nem létező előítéletmorzsáikat, hogy élményekkel gyúrhassák össze, és egy életre realitásként értelmezhessék és adhassák el bárkinek. nincs miről előítéletünk legyen. de látod, ahogy az arcuk eltorzul, még ha próbálják palástolni is; mintha azt mondanák; tudom, mert eldöntöttem, hogy ez mocskos, és minden jó ellen való dolog. (ha én megcsalom a férjem, az persze más tészta.) olyan ritkán találkoznak ilyennel, hogy nem is jutnak szavakhoz. egyszer felvehettünk volna egy nagyon szép leszbikust. nem tettük. gondolom, ő gondot jelentett volna. ez a lánynem fog. nem szép.
azonnal megéreztük, amikor először találkoztunk. mindketten. ő is - én is. azt hiszem, szavak nélkül szövetkeztünk. nem bánom, ha megnézi a seggem, hatással van rám a kisugárzása, szimpatikus. én pedig elfogadásra és empátiára csitítom a többieket, akikkel együtt dolgozik.
vicces, amikor az én véleményem kérdik Róla. (szokás szerint) liberális vagyok, próbálom lejjebb tolni a feszültséget, s mosolygok, ha ez a téma. nem tehetek róla, nem tudok nem mosolyogni.
cinkostársak lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése