Csontjainkban

2023. november 7.

Hiányod sikítva szeli át a csendes, sötét lélektelen és békés őszt. Nem értem, más miért nem hallja, széttép a hangja. Még az ég is velem szomorú, Isten is velem, velünk sír. 

Az ősz a Tied volt, a Mienk volt. 
Még mindig az. Mindig a Tied is marad. Melletted szerettem meg az őszt. 
Még mindig a Tied minden az életemben, noha igazán sose volt az semmi, most mégis...

Tudod? Tudod, hogy hiányzol? Tudod. Tudnod kell. 
Bár soha semmit nem tudtunk, semmiben nem mertünk biztosak lenni. Ez evett meg minket. Többek közt.

Tudnod kell, érezned kell a csontjaidban, ahogy éreztük mindig az igazán fontos dolgokat, hogy hiányzol, hogy a Tied vagyok és az is maradok, egy részem örökre a Tied marad.