Hétfő és fotoszintetizálás

Ma reggel találtam Nektek két elmés képet :)

Én? Pfffffff. Nem. Rosszabbul. :D

Most, hogy már túl vagyok rajta, azt kell mondjam, hogy az van, amire számítottam.

Mivel sok kis apró napsugár cirógat és ölelget körbe reggelente, meg minden egyes alkalommal, ha le/kivándorlok dohányozni, vagy ha bárhol járok, kézen fogva a tavaszi zsongató illatkavalkáddal, és a gyengéd, édes szellővel, nos, sokkal jobban vagyok. Mintha kicseréltek volna.

• Jobbak a hétfők.
• Jobban kezelem a hülye és idegesítő, bosszantó és bármilyen negatív helyzeteket. Egyszerűen megoldom vagy ha olyanok, le (se) szarom őket.
• Továbbra is pörög a mókuskerék, de több kedvvel, energiával, a duracellnyuszi kellemetesen fel van töltődve, jóleső fáradtsággal dőlök ágyba esténként, és édes mosollyal az arcomon kelek reggel... kevés alvás után is.
• Valahogy minden jobb... :)

Nem bánom, hogy fotoszintetizálok, mert ilyenkor ez olyan érzéshullámot varázsol bennem, amit nem tudok másnak megmutatni, vagy igazán jól elmagyarázni, de átélni leírhatatlanul gyönyörű érzés...

évről évre,

napról napra,

újra...

...s újra. :)