A tetovált

Már régóta ismeri. Nem, nem ismeri. Csak látásból. Tudja, hogy hívják, hogy néz ki, csípi a tetoválásait,  és mindig úgy vélte, egy világ választja el őket egymástól. Nem, nem kishitű, csak más az ízlésük. 

Alice állt odalent és dohányzott, kolleginástul, napsütésestül, jóérzésestül. Beszélgettek. Kiszúrta a fiút, ahogy kifordul a kapuból, feléjük. Az arcát csak féloldalasan fordította arra, közben a másik lányra figyelve. Nem mondott semmit, csak finom mosollyal az arcán figyelte őt. A Tetovált pedig anélkül, hogy arra fordult volna, napszemüvegben, odaköszönt és ment tovább... a szemét nem lehetett látni. Nem mosolygott. Ritkán mosolyog.

A fiú IT-s. (Úgy fest, ez valami karma...) Gyakran kell zargatni. Alice-nek mindig az az érzése, hogy szőkének tartja őt. Utólag mindig rádöbben, milyen egyértelmű dolgokban tud segítséget kérni, vagy milyen egyértelmű kérdéseket nem fog fel... Ettől függetlenül minden, a srác által elvégzett feladatot megköszön neki e-mailben. Az anyjától tanulta. Ez a gesztus sokat jelent neki, és tudja, milyen jól esik másoknak is. De nincs mögöttes tartalma, üzenete, nem seggnyalásra megy ki a játék. Ez csak őszinte köszönet. Attól még, hogy valami a te dolgod, attól még, hogy ezért fizetnek, az valakinek könnyebbség, vagy öröm, így ez szokásává vált.

Egy ideje a fiú édes, amolyan hova tegyem, idevagyoda dolgokat ír vissza ilyenkor. Alice egyszer megkockáztatta megköszönni ezt is; hogy mosolyt  csal az arára minden alkalommal. A válasz édes volt; "ez volt a cél".

Aztán egyszer jött egy félreérthetetlenül bűbájos egy sor. Nem lehetett rá nem személyesen válaszolni. 

Azóta ritkásan, de leveleket váltanak. Filmekről, apróságokról, óvatosan, puhatolózva. Nehéz eldönteni, hogy céllal, vagy a nélkül. Ha személyesen összefutnak, egy-két tekintet összecsillanás, ezek még az egymás területének feltérképezései. De édes ez.

Kék a szeme. Alice azon kapta ma magát, hogy azon morfondírozik, ha barna lenne, mmmmmmmm.

A tetovált ma írt neki, hogy ha VOLTon jár, ne felejtsen el szólni neki, mert ő lent lesz végig. Alice meg írta, hogy úgy lesz. ...

És valahogy, ha rá gondol, az bajos. Biztos a hormonok tánca, elmúlik ez is. Okosan kell játszani, kollega, már megint, és megfogadtuk, hogy ebbe többet nem megyünk bele. Ugye.