... gyönyörű napsütéses őszi reggel van. felkeltem, megcsináltam a kávémat, kinéztem az ablakon, beleszippantottam a csintalanul friss levegőbe, és elszorult a szívem.
... az ősz eleve mindig szívfájdalommal jár; lassan eszi meg őt a tél, pedig a harsány színeket, a hajnali hűs levegőt, a túrákat, a gesztenyét, a csizmát és a dzsekit, és még megannyi apróságot imádok benne. ettől még olyan, mintha csupa megsárgult falevélbe csomagolt kő ülne a lelkemen...
... megint költözöm. vissza a nővéremhez. ezzel nincs gond, tisztáztuk sorainkat, rendbe raktuk a dolgainkat, azt a lakást alapvetően szeretem; mindig meleg van, a napfény beömlik a szobámba, belátom az ablakból fél Budapestet...
... tavaly október elején jöttem össze Evannel. kapcsolatunk minden egyes apró mozzanatának, az összes kis morzsadarabkájának helyszíne az a lakás volt. és én október elején visszabútorozom oda.... az átszeretkezett éjszakák, az első nagy beszélgetések, a nagy gonddal megfőzött vacsorák és ebédek, az éjszakai szex utáni nagy túrókrém-zabálások, lassan és élvezettel elszívott cigaretták, a konyhapultnak döntve átélt huncutkodások...
... ott voltunk boldogok.
...félek tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése