3 felajánlkozásból 3-at utasítottam vissza a hétvégén. vagy 3,5-et...
nem tudom, mi van. ez nem arról szól, hogy ne lennék ugyanolyan kívánós, mint általában. csak mintha elvi problémáim lettek volna a dologgal.
pénteken becsiccsentve azt mondtam Spike-nak, hogy rossz ember vagyok.
ő azt felelte, nem vagyok az.
azt felelte, korántsem vagyok olyan rugalmas, és alkalmazkodó, mint hiszem magamról.
azt felelte, hogy túl sok mindenkinek akarok megfelelni. a szüleimnek, a munkahelyi elvárásoknak, a barátaimnak, a pasiknak, a nőknek... és magammal nem foglalkozom úgy, ahogy kéne, azzal, hogy én mit akarok, hogy magamnak mikor felelnék meg, hogy nekem mi esne jól.
játszom az emberekkel. én továbbra is tartom, h korrektül. de tény, hogy a korrektség mögé bújok, azzal védekezem, és megy is, jól működik, mint egy rohadt kard, és golyó, meg mindenálló pajzs.
Gentleman-nel szinte minden este beszélünk face-n. a távolságtartása, a felelősségteljes viselkedése - mindamellett, hogy sok szempontból egy lusta, balhés dög - folyamatosan elgondolkodtat. néha olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre teljesen egyértelmű a válasz, és ezzel megakaszt. pl. tegnap is, hogy néha neki az az érzése, hogy én zavarba akarom őt hozni. édes, hogy így fogalmaz, hát persze, hogy az a célom. próbálgatom a határait.
baj ez?
azt mondta, más az életformám, mint neki, és ezt érdekesnek tartja.
hol büszke vagyok magamra, hol szégyellem magam önmagam miatt...
rég nem volt ilyen, hogy én vlk-nek féljek elmondani, hogy biszex vagyok, és nem azért, mert a kollégám...
biztos tényleg valami bajom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése