Nem akarom

El akarok menekülni innen.
Szaladni...szaladni...szaladni...messzire. Nagyon messzire.
Hittem ebben. Hogy menni fog. Újra, összeragasztani, néhány kapocs csupán... de az a néhány kapocs nem létezik. Ránézek, és szétrohadok a fájdalomtól. De most nem sírok. Nem tudok. Nem megy. talán akkor könnyebb lenne. De most az se megy. Ránézek, és első gondolatom megölelni őt. Csókolni, mindenét, ahol érem, megnyugodva a tudatban, hogy nem veszítem el. De. De igen. Nem tudok bánni vele. Kaptam egy nagy csodát ajándékba, annak idején ösztönösen éreztem, hogy olyan, mint senki más, kurva nagy érték, mert megért, mert kihunyhatatlanul, mindig égni fog benne a szeretet és a szerelem irántam. Mert elfogad. Engem nem könnyű. Mert velem akar lenni. Mert nem veszekszik. De nem megy, ha beledöglök sem. És a tehetetlenség dühít. Akkor inkább választom újra az űrt, a nagybetűs semmit, ahol egyedül vagyok, mint a kisujjam, de nem rántok magammal senkit abba a rohadt kútba. Nehéz lesz, kurva nehéz, ezután. De nem tehetem vele ezt tovább, ellököm, visszarántom, szeretem, aztán jönnek a hétköznapok, és én újra megbolondulok, nem tudok türelmes lenni vele, és nem értem, miért. Nem értem. Egyszerűen nem. Olyan jó lenne, ha lenne még valaki, aki olyan, mint én, mert tudnám, hogy nem csak én vagyok ilyen szörnyen, rothadón elcseszett. Aki nem képes egy kapcsolatot megtartani, mindig kilépek belőle, megengedem magamnak azt a kurva luxust, hogy elhidegüljek valakitől, aki az élete árán is megmentene, aki annyira szeret, hogy beleőrülök, ha arra gondolok, mit érezhet most, hogy egyedül bolyong valahol, és fáj neki. Én mindig felálltam. Minden kurva helyzetből, felálltam, és miután hagytam időt magamnak nyalogatni a sebeimet, mentem tovább, és megtanultam újra mosolyogni, és örömöt lelni az életben, másokban, a napfényben, a melegben, a hidegben, a munkában, a suliban. Gyűlölöm, hogy ilyen vagyok. Gyűlölöm. Én nem sérülök annyira, mert én továbbra is szeretem őt, mindig lesz helye a szívemben, az agyamban, mindig lesz rá időm, ha beszélgetni akar, mindig ott leszek, ha baj van, ha ölelésre vágyik, ha bármi. Én annyira másként látom a dolgokat. És mielőtt valaki már ordítana, hogy miért nem járok valami agydokihoz, jelentem, járok, illetve felfüggesztettem az államvizsga miatt, de amúgy ez folyamatban van. Így működik ez? Vannak elcseszett emberek, és vannak jól megformáltak, akik jól működnek? Ez túl egyszerű lenne, és nem vagyok hajlandó elmerülni a mocsárban, mert az könnyebb. Küzdök tovább, csak nem tudom, miért, nem tudom, hova vezet ez az út. Azt mondják, aki jó a munkában, a tanulásban, a karrierépítésben, normális a többi emberrel, jó barát, stb., az szar a szerelemben. Óje. Jelentem, igaz. és akkor most? ÉS AKKOR MOST?!? Én nem akarom ezt.

Régebbi kommentek:


1.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 21. 9:39
Ezt én is hallottam már. Egy barátom néhány éve egy szitura ezt küldte nekem sms-ben: "Vagy boldog, vagy sikeres lesz az ember. És a legrosszabbul azok járnak akik ennek ellenére mindkettőt hajszolják." Mondjuk én ezzel nem egyezek ki. Azt tudom, ha nem vagy szerelmes, ha nincs meg az a fajta szikra akkor nincs mit tenni...

«
2.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 21. 12:10
Igen ám, én is mindig ezt vallottam, de a szerelem mindig elmúlik egy idő után, ez tény. Az olyanok, mint én, akik örökké a szerelmet és a szenvedélyt hajszolják, végül két macskával öregszenek meg... :/

3.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 21. 15:47
Nem hiszem, nem ilyennek tűnsz...

4.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 21. 18:52
hm?

5.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 22. 13:42
Nem olyannak tűnsz, akinél attól félnék, hogy a macskáival öregszik meg...

6.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 22. 14:11
Értettem én. Arra gondoltam, milyennek tűnök. Már ha épp nem egy bőgőmasina szarkupac vagyok :D :/

7.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 22. 14:34
Na nehogy nekiállj most itten bedepizni :P

8.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 23. 20:01
:'(

9.  borosta (Válasz erre)
2012. 07. 28. 22:23
na azért van olyan, aki mindkettőben sikertelen most. én nekem most nem áll össze semelyik sem. A munka keresés miatti sikertelenség lehúz mindenben.
Hiába túl jó hozzád valaki, ha úgy érzed, hogy hiányzik valami beléd ivódik.

10.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 29. 14:17
Hm. Sajnálom, és drukkolok. Igen, ezek a dolgok egymásra is hatással vannak, tudom én is. (De azért általánosságban igaznak mondják ezt a karrier/szerelem dolgot :D :/)És most már azt is tudom, hogy jó döntést hoztam, csak pokoli nehéz még.