ez kurrrrrrrrrva jó :D
más.
jövök ma haza, meló, utána kórházba nagyanyámhoz, utána tali nővérkémmel, papírozás, kvzás, dumcsizás, 4-6 villamos, óje, tök élvezetes heringeskedni, aztán sétálok haza, jó 10 perc, este 9 óra, fáradt vagyok, de legalább szép a hajam, mert voltam fodrásznál, és tornacipő van rajtam, amiben csak úgy repül az ember az aszfalt felett, hullaállapotban is, csak ne állj meg, mert lefulladsz, és nem tudod újra beindítani magad, 180 fokos fordulat a pékség előtt, ösztönszerűen, nem eltervezve, friss lángoskenyér vacsira, jó lesz az, jössz ki és mész tovább...
fordulok be a sarkon, a szomszéd háznál áll egy motorosfutár (motoros, tudjátok...), matat, talán keres valamit, közeledek, Goldfish megy a fülemben, elhaladok mellette, ő akkor már csak áll, néz, helyes, és megszólal:
uhhhhhhhhhhhhhhhhh ... de szép vagy.
nem pitiző hangsúllyal - már a hangjáért megvettem, az a kellemes, mély, de kifejező fajta- a jó hangtól én meg tudok őrülni, kiráz tőle a hideg, néha a felizguláshoz is elég, a hangsúly pedig közben, mintha azt mondta volna:
de dögös vagy - elviselnélek az ágyamban - kérsz valamit inni?- kellesz.
de nem ezt mondta, hanem azt, hogy szép vagy. ilyet akkor mondasz egy idegennek, - nincs tétje - ha valóban ezt gondolod.
az apró, egyszerű dolgok... elhittem neki.
a vigyort hosszú percekig nem tudtam levakarni az arcomról. félig visszanéztem, hogy a szemem sarkából lássam, hogy lássa, hogy mosolygok, - még ha igaz sem volt, tudja fene - de addigra már a kapucsengővel szarakodott.
aaaaaaaaaaaaaannyira jól esett.
isteni szikra volt, hogy befussak a pékségbe. különben nem futunk össze. nem hiszek a véletlenekben, de azért hiszem, hogy a sorsom kovácsa én vagyok. szerettem azokat a szerepjátékos könyveket, ahol azon áll vagy bukik az életed, hogy melyik ajtón lépsz be... a valóságban is így van szerintem valahogy. az valóban előre el van döntve, hogy melyik ajtó mögött mi vár ránk.
de az rajtunk múlik, melyiket rúgjuk be...
de az rajtunk múlik, melyiket rúgjuk be...
kellett ez mára, valamiért oltárira betalált.
és ha már ott tartunk, hogy az apró, egyszerű dolgok a legszebbek, s azok ütnek a legnagyobbat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése