Tiszta lap

letörik a kezem a 9 oldalnyi jegyzeteléstől, szétszakad a hátam meg a nyakam az egész napos üléstől a lehető leglehetetlenebb pózokban, és az agyam egy zombiéval vetekszik - ... - de nem bírok nem írni. nem, nem történt semmi különös, csak jó, hogy van egy üres, mégis interaktívvá varázsolható fehér felület, ami, akármit is írtam egy perccel korábban, vagy tegnap, vagy tavaly, ugyanolyan fehér marad. Hófehér, hívogató, új, tiszta, lehetőséget ad mindenre és bármire, nem bűn, szégyen, ciki, vagy szar itt semmi sem, és azt hiszem, ezért vagyok függő, meg Miattatok. 

furcsa, hogy most ilyen időszak van. hogy nincs semmi hihetetlen, semmi eget rengető, semmi pasistory, semmi, amin csámcsogni lehetne, semmi izgi... csak én vagyok, csupaszon. valahogy unalmasabb, mi? ... :D

nem tudom. mostanában ugye stresszes vagyok, meg fáradt, meg nyifnyafos, nyűgös, de hát volt ilyen eddig is, de úgy fest, mégsem ilyen durván. mert most az van, hogy a lelazulás képessége teljesen offos nálam, tele vagyok csordultig lelki szarral, még elélvezni se tudok, ha nem én oldom meg magamnak, ez meg Spyke-nak nem jó, (hány kapcsolatom ment erre rá...) én meg előre bestresszelek már ettől, hogy nem megy majd, ettől meg neki szar lesz, és akkor mi lesz, úristen. tegnap eleve nem volt annyira jókedvem, és aztán az lett a vége, hogy mondtam neki; ő legyen egy kicsit önzőbb, és azt nézze, hogy neki jó-e, mert nekem is jó, anélkül is, így éltem le 24-25 évet, e nélkül, magáért a sexért imádom a sexet, nekem az orgazmus plusz, kis szörprájz, no para, én meg majd megpróbálok nem cseszettül rágörcsölni, mert ez a kölcsönös szenvelgés egyikünknek sem jó semmire. aztán úgy aludtunk el, összegabalyodva  mint két hülye macska, a masztis cica, ahogy ő hív, meg a nagymacska, ahogy én néha őt, és persze minden rendben, hogy is ne lenne.

meg ugye tudom, hogy amint minden vizsgám letudva, és lesz, mert lehet, egy (egy...??? :D) olyan estém, amikor nincs lelkiismeretfurdaláskodásom, hogy iszom és jól érzem magam, és kialudhatom magam rendesen, akkor ez nem lesz téma, mert nem lesz ilyen, csak akkor is, na, ez tök hülyeség. 

meg aztán, olyat keféltünk, hogy csak na. bejöttem az erkélyről a szokásos dohányzásomból, felálltam az ágyára, még bőrkabátban, hogy levegyem a gyűrűimet, és a polcra tegyem, és ekkor beugrott, hogy ej, miért nem magassarkúban vagyok, egy tűsarkú a kis dzsekimmel, milyen átkozottul jó akt fotó készülhetne, aztán elképzeltem kettőnket, és hipp-hopp rendben volt a hetnékem. néztem rá, ő meg kérdezte, hogy mi van, én meg csak elmondtam, és akkor ott nem volt megállás. soha nem gondoltam volna, hogy egyszer (mit egyszer...?! :D) lesz olyan, hogy én állva, lábujjhegyen, a könyvespolcba kapaszkodva, majd megőrülve az érzéstől, leszek nagyon ellátva hátulról. ha el tudnék így is menni, azt hiszem, minimum 3 lett volna egymás után.

ezen is megint egyre többet gondolkodom. menni kéne, valakihez, valahogyan, hogy ez nem jó, nem normális, azt is tudom, hol a bibi, ki tehet róla, apám, és az első két barátom, hogy én ilyen nehezen lazulós vagyok, de hát van még remény, fiatal vagyok, meg mittomén... de azért néha úgy berúgnám ezt az ajtót is, mint ahogy az összes többit is szoktam, hogy hello, neked itt nincs helyed. aztán persze majd újra elfogadom, hogy ez van, csak ki mondja meg, hogy mit kapunk azért, hogy elfogadjuk, és mit azért, hogy addig küzdjünk ellene, addig ássunk mélyebbre és mélyebbre, míg meg nem találjuk az eredőjét... jaj már megint csak folynak belőlem a szavak, ez fura is, meg jó is, hiányzott már, csak értelme is lenne.

valaki megtalált, én meg kíváncsi voltam rá, hát olvasom, imádnivaló, ajánlom Őt Nektek:

http://xgomblogx.blogspot.hu

ilyeneket ír, minthogy:

"Na nem fröcsögöm tovább a rózsaszínű nyálat"

meg

"Ez olyan, mint a fingás, ha erőlteted: szar lesz."

ésatöbbi. :)