Csak képzeld el - avagy van-e a mérlegnek nyelve

hallgassatok jazz-t és Carmen Mcrae-t :)

Fúúúúúúúúúúúúúúú.

Az a baj, hogy még nem tudtam nektek elmondani, hogy is indult minden egészen pontosan Evan-nel. Most már lesz rá időm, ugyebár. :) Bepótolom, ha addig élek is.

Ez azért fontos, mert nehéz a mostani helyzetről írni úgy, hogy nem mindenki rendelkezik kellő előismerettel. 

Mint azt sejthetitek, happy end lesz, és párkapcsolat, szerelem, miegymás. :) De most gonosz leszek, és írok a MOST-ról. Mert kell, mert muszáj. Nekem.

Soxor kva nehéz. Igazából rengetegszer. Igen, persze, mondhatnánk, minden párkapcsolatban vannak nehéz dolgok meg időszakok. Meg sejthettem. Meg tudhattam. Tudtam is. De legyünk őszinték és realisták, és csak egy pöppetnyi pillanatra képzeljük el. 

Az egy dolog, hogy kézen fogva jársz-kelsz vele. Megcsókolni már nem lehet akárhol. Nem kaphat fel és dobhat le akárhol, nem lehet megengedni magatoknak huncutkodásokat. 

A fiúk nem értik, mert érzik a kisugárzásodat.

Meg kell válogatnod, hogy melyik kollégádnak mondod el, hogy elmész-e vele bulizni, mert mi van, ha összefutsz ezzel, meg azzal. Képzeld el, hogy nem csókolhatod meg szenvedélyesen akárhol. 

Képzeld el, hogy nem mehetsz hozzá feleségül, vagy hogy nem veheted el.

Menjünk tovább; nem lehet tőle gyereked. 

Nem lehet vele gyereked. Magyarországon sehogy sem. Csak titokban. 

És akkor hogy is van az, hogy közös gyerek? A méhed vagy sosem látta, vagy igen, de akkor nem a párodtól van, az hót ziher. Probléma ez? Döntse el mindenki maga.

Fogadd el, dolgozd fel, ezt dobta a gép. 

Külföldön fogadhatsz örökbe egyes helyeken. Hagyd itt az otthonod....

És mi van a fasza kis társadalommal, meg az elfogadásukkal? Csak képzeld el. 

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy TE hol vagy ebben az egészben. Hogy el tudod-e fogadni, hogy lányként lánnyal éld le az életed. Hogy vele vállalj gyereket. Hogy két anyuka legyen a családban. Ohne apuka. Hogy megbélyegeznek. Jó, kit nem. Mindenkit valamiért, ezen túl is lendültünk. De ez a gyerkőcre is hatással van. 

Fogadd el, hogy a családod jó esetben csendben tud róla, de nem akarják megismerni, nem kérdeznek. Rosszabb esetben... azt most hagyjuk is.

Vedd hozzá, hogy biszex vagy. Hogy dönthetsz. Hogy ha félreteszed a szíved, - ha-ha-ha - akkor mi logikus. Hát kvára nem ez az út, az biztos. Ugye.

És akkor - spoiler - ismerjük meg Evan-t. Egy kicsit jobban. 

Evan nem leszbikus.Mai napig nem tudom, mit írhatok le róla, mi nem fáj neki, mi annyira az övé, hogy névtelenül sem szeretné itt látni. Mindenesetre néhány dolgot most muszáj. Mert feszít. Evan valójában biszex, mint én. De ő a pasikból nem kér. Az anyaságból nem kér. De szülő szeretne lenni.

Evan transzszexuális. Fiú ruhában jár, és szeret pasinak tűnni, szeret az lenni. Frizura, gönc, cipő. Kva nagy lemondásokkal és nehézségekkel jár. Ha lány vagy, csak képzeld el, hova tünteted a melleid. Ha már itt tartunk, tesz azért, hogy a hangja fiús legyen, az a kis imádni valóan csicsergős hangocskája. Amint tud, tesz azért is, hogy mellkasügyileg ne legyen olyan nehéz pasinak látszani. Így érzi jól magát, biztonságban. De mi van a többivel? Mi van azokkal a tulajdonságokkal, amiket szeret magában nőként? Mi van a szexszel? Mi van azzal, hogy mi van a lába közt...? Azon kevesek közé tartozik, akik nem érzik egyik nem jelentős túltengését sem magukban.

Hogy éli meg mindezt?

És akkor én hogy élem meg...? 

Mim van nekem? Nőm? Pasim? Szoktam is neki mondani helyzettől függően, hogy hülye pasik, vagy hogy csak nőkkel ne kezdjen az ember.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy többek közt nem ezért a kettősségért tudtam beleszeretni? Nem. Mondhatni, egy biszex lánynak ideális állapot. De azért annyira mégsem. Mert egyik sem, és mindkettő. Néha belebolondulok. 

Könnyű így egy vérbeli nőnek, vagy egy pasinak tükröt tartania elém, és az életem elé?
Igen. 

De akárhogy is, mindig hiányozni fog valami ezek után?
Igen. Akár nővel, akár pasival.

Akkor meg, hány éves a kapitány?!?

Ne értsétek félre, minden rendben velünk, jobban, mint valaha. Eszméletlen szép napokat töltöttünk el a héten. És olyat kaptam tőle, amit soha eddig senkitől. Vagyis, azt hiszem, olyasmit engedtem meg magamnak, vele először, amit előtte senkinek, senkivel. 

Akkor most merre is billen a mérleg nyelve? 

Van egyáltalán mérleg, és van annak nyelve...?

Bír egyáltalán bármi is értelemmel ebben a kérdésben...?