szeretem, amikor a paradicsomtól paradicsomillatú lesz a kezem. ebből tudni, hogy tényleg tavasz van, és mindjárt itt a nyár.
szeretem, ahogy a Fekete Gyöngy előtt kifli alakban elfekszenek a palotapincsik, és félálomban fetrengenek az aszfalton. élvezik a napsütést.
szeretem, ahogy a fák ágai közt cinkosan beszűrődik a napfény a megállóba, miközben a trolira várok. ilyenkor nem bánom, ha elmegy az előző az orrom előtt.
szeretem hallani a rácsokban megforduló kulcsok zaját. ez azt jelenti, hogy olyan helyen lakom, ahol mindig is szerettem volna, polgári, gangos házban...
szeretem, ahogy Evan a térdemre hajtja a fejét, és egy apró gyermek őszinte tekintetével kutakodik az enyémben. az egyik legédesebb arc, amit valaha láttam.
szeretem, ahogy csicseregnek a madarak; ugyan nem látom a fákat, de így tudom, hogy még megvannak, és hangtalanul kacagnak a ligetben. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése