na Gyerekek. rohadtul le vagyok maradva, ami a storykat illeti. annyi minden van, hogy nem is tudom, hol kezdjem. vsz. kisebb etapokban fogom megírni, hogy ne legyen litánia belőle.
kezdjük ott, hogy munkanélküli vagyok, egész konkrétan a munka ünnepével kezdve. kínos.
de már nem bánom. az egészet nem bánom.
ott ragadtunk le, hogy jöjjek haza egy hétre gondolkodni, ugye. hogy mit akarok. hogy valóban fel akarok-e mondani. hazajöttem, átgondoltam, picit megerősödtem lelkileg, magamhoz tértem, döntöttem. ok, csináljuk.
bementem hétfőn, lelkesedéssel, újult erővel, akarással. délben a két boss-szal "üzleti ebéd", leültetnek, jópofiznak, mosolyognak, beszélgetnek. aztán kikérjük a kaját, - érzitek a logikát már most, ugye - majd közlik, hogy ők igazából nem is gondolkodtak a múlt héten semmin, és hogy egyértelmű volt a számukra, hogy elfogadják a felmondásomat. ha-ha-ha. hát, ezen már csak röhögni lehet. mosolyogtam. ezen a ponton tartom fontosnak, hogy elnevezzük őket: a közvetlen felettesem legyen Beavis, a másik, a nagyfőnök legyen Butthead. szóval aztán megkérdezte Butthead (höhö :D), hogy miért, én mire gondoltam. hát, mondom, én úgy jöttem, hogy itt vagyok, csináljuk, hajrá, de akkor nyilván nem, ha ők másképp gondolják. és csak mosolyogtam. tudni kell idegesítően jól venni az utolsó akadályokat, ugye. erre Butthead elfehéredett, és kissé talán le is izzadt. nem erre számított, láthatóan nem. makogott, meg nyökögött. és egyfolytában Beavis-re sandított. Akkor lettem teljesen biztos benne, hogy miről is szólt ez a játék. Beavis már régóta nem hitt bennem, kihasznált, amennyire tudott, szar seprű lettem, aki szarul seper, és itt be is fejezte a dolgot. Butthead azonban emberileg is kedvel, és tisztában van azzal is, hogy rengeteg cég-, és termék specifikus tudásom van, és hogy szükség van rám. el is mondta, hogy megingott most, majd megint egy jelentőségteljes pillantás oldalra, és aztán ledarálta a betanult szöveget; akárkit "mentettek meg", annak rossz vége lett, nincs értelme. de nem akarnak tőlem csúnyán elválni, kapok végkielégítést, és ha minden feladatomat átadtam, akkor nem kell letöltenem a felmondási időt sem. de hónap végéig kifizetnek. mondom, ok. aztán elmondtam a saját véleményemet, hogy én mit hogy éltem meg, nekem mi fájt, én mit vártam - nem veszíthettem semmit. felnőtt módjára, higgadtan álltam a dologhoz. büszke vagyok magamra hogy ezt ilyen szinten sikerült....
persze este kiborult a bili. hittem, hogy ez egy reboot lehet. nem az lett. este 10-kor álltam neki a szakdogám (jelentős) maradék részének. másnap du. 16h volt a leadási határidő, 2 órányi volánbuszozással... nyilván szét voltam esve, és életem legszarabb dolgozatát adtam le. kár, hogy ez egy MA-s szakdolgozat. ha visszaköpik, igazuk lesz.
aztán az utolsó napok már nem voltak olyan nehezek. már annyit bőgtem, már túléltem, már megbékéltem, már elfogadtam. a srácok miatt volt kva nehéz. két kislány a csoportomból azonnal felmondott. a nagyobbak komolyabb pozícióban vannak, nekik nem érte volna meg, de teljesen kiakadtak tőle. szerencsére napjaink voltak együtt, feldolgozni mindezt. a végén már mosolyogni is tudtak, lyukat beszéltem a hasukba hogy mennyivel jobb lesz így nekik. akkor már egyértelművé vált az is, hogy itt csak egyvalaki akarta, hogy leléceljek, mindenki más kivan tőle. és a slusszpoén; nincs még a helyemre ember. se csoportvezető nincs, se senki, aki a többi dolgomat csinálja, így aztán most mínusz 2 emberben vannak gyakorlatilag. sajnálom őket, de egyék meg, amit főztek. már rég arra ment ki Beavis egyszemélyes hadjárata, hogy engem kicsináljon. hát akkor tessék, jó étvágyat.
hogy mi lesz ezután? passz. most hülye tücsök vagyok, aki hegedül; találkozom mindenkivel, akit eddig elhanyagoltam, és verem a fejem a falba, hogy mindezt feláldoztam, de minek is... iszom, bulizom, nagyokat alszom, élvezem az életet. többet eszem, hízom, újra nevetek, kisimultak a ráncaim, pihenek.
jövő héttől meg elkezdek gondolkodni a világ nagy dolgain, hogy merre is tovább.
PS: nyilván néha fogok fröcsögni, és világmegváltó gondolatokat ideköpködni, előre is sorry érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése