Amikor úgy gondoltam, hogy talán elindulok a 100 szóban Budapest-en (nem tartott sokáig ez a gondolat), akkor nekiálltam írni mindazt, ami Nekem ez a város. Nem jutottam tovább annál, hogy az első gondolatokat papírra vessem, de talán így sem annyira pocsék.
Boldog szívdobbanás.
Ritmusos mosoly.
Kacagó, napfényből gyurmázott,
szanaszét guruló üveggolyók.
Esőcseppekben is huncutul megbúvó
szépség.
Fémesen csillanó hidak.
Sokak által taposott utak.
Hétköznapiasságában is elbűvölő,
zúgó,
zsongó,
bongó.
Sok, szürkén és sötéten is
megnyugvást sugalló,
békét adó
ablak, ajtó.
Milliónyi lélegzet,
sok ezer érzés.
Épületek;
régi s új egymás mellett,
szimbiózisban.
Fák, utadon elhaladó
zsibongó élet.
Kávézók, butikok,
terek, kutyák,
széles mosolyok.
Dühöngő - dohogó -,
s közben szerelmes - vágyakozó,
menetelő
életesszencia.
Furcsa massza;
velem együtt,
szívemben dobogó
őserő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése