A bársonybőrű Szőke meg a raguleves

a bársonybőrű Szőke csak a lányokat szereti. régóta ismerem felületesen. voltunk együtt egy búcsúbulin, aztán egyszer elvitt minket egy meleg bárba. már ott finoman célozgattam dolgokra, de olyan ő, mint a tiszta víz; kifolyik az ujjaid közül, a szavaid nem érnek el nála hatást, a mosolya felejthetetlen, a kacagása édes és mély, s éppoly sokszínű, és többféle, mint a zuhatagoké, vagy a csermelyeké... akkor nem tudtam őt elkapni.

pár évvel később ő lett a párom Sims-ben, nem vettem komolyan. de ő rám írt, és ott lyukadtunk ki, hogy igen konkrétan szeretett volna tőlem valamit. meglepődtem, azt hittem, nem vagyok az esete. meg hát, párom is volt. meg én biszex is vagyok, ugye, s akkor még nem is voltam biztos abban, hogy tényleg... az, hogy lányokat is megkívánsz, egy dolog, az, hogy valóban le is fexel velük, csöppet más. 

akkor találkoztunk újra először, amikor már tudtam, hogy igen, hogy tényleg, hogy fel tud tüzelni néhány női szempár is, hogy valóban jó, valóban kell. vodkáztunk, beszélgettünk, bár továbbra is felületesen, s végül összegabalyodtunk. úgy aludt mellettem az éjjel, mintha mindig is együvé tartoztunk volna. picit meg is ijedtem, noha eszméletlen jó volt, jól esett, s bevallom, kicsit úgy éreztem, igen, ez kell nekem, olyan természetes volt, olyan jóleső... 

legközelebb már palacsintával várt, és az együttlétünk után feltette azt a kérdést, ami hetekre távol tartott tőle; "Te most kivel bonyolódnál párkapcsolatba, lányokkal vagy pasikkal?" én pedig a gyönyörű pihegés közepette lefagytam, a kezem megmerevedett dereka körül, mint a kő, és másodpercekig hallgattam. majd annyit mondtam;  "én most nem gondolkodom párkapcsolatban se pasival, se lánnyal."

utána beteg lettem, aztán ő, aztán én. annyira nem bántam, kicsit beriadtam, hogy ő komolyban gondolkodik, én pedig - ugye - nem. ugye??? tettem fel magamnak a kérdést félve. ez egy döntés. meg egy érzés. a döntés: anya akarok lenni és feleség egy férfi oldalán. lényeges a férfi? igen is, meg nem is. tud olyat adni egy pasi, amit egy nő nem? igen. de ez fordítva is igaz. (...) illetve az érzés; lányba soha nem tudtam beleszeretni. rajongani nagyon. jobban, mint normális lenne, ezt tudom. de szerelmesnek lenni nem. eddigi tapasztalataim alapján. vagy csak nem akarok? nehéz kérdés. tán már nem is tudom megválaszolni, túlságosan összefonódtak az érzések és a döntések e tekintetben. nem volt mindig mindenki liberális köröttem, sőt. ez tuti nyom a latba. anyámat megkérdeztem gimisként, hogy mit szólna hozzá, ha a lányokat szeretném. nem nézett fel. úgy mondta, hogy nem tudná elfogadni. nem tudom, hogy komolyan vett-e. de nem vagyok biztos abban, hogy nem.

szóval ez ilyen fura kérdés, de egyszer hoztam egy döntést, és tartom magam hozzá azóta is. és most itt van ő.

legutóbb ragulevest főzött nekem. nem rakott bele gombát, mert tudja, hogy utálom. karácsonyi zenéket hallgattunk, ünnepi fények égtek a szobájában. boroztunk, és bújt, mint mindig. néhány csók után a hátamra fordultam. és elkezdtem mesélni. arról, hogy én ezt hogy is gondolom. hogy hogy is alakult ki. meg h ő honnan tudja, hogy csak a lányok. és mesélt. végül ott lyukadtunk ki, hogy nem tudja, mit mondjon erre. hogy én talán el tudnám vele képzelni. de nem tudnám úgy szeretni. és ez nem lehetne túl hosszú távú dolog, mert a hetero-k életét kívánom élni. néztem rá, abba a gyönyörű szemeibe. mondom, ok, akkor kérdezek. "Neked jó ez így, ahogy van?" erre azt mondta, jó. nem volt több kérdésem.

hihetetlen amúgy. a bőre leírhatatlanul finom, a csókja vad és mégis édes, és kimondhatatlan öröm látni, ahogy élvez és elélvez. de egy életre felborulnának a szerepek bennem, és így is hajlamos vagyok pasiaggyal gondolkodni, és pasiszerepeket felvenni. mi lenne velem, ha ebbe beleugranék?

Alice ettől az üregtől fél, ez  túl mély. de mi van, ha ebben rejlik a boldogsága?