ez meg tökre a mai napom.
de tökre.
Alice sétált Szentendrén. odafele csak épp, hogy esett valami hószerű izé. visszafele, a fodrász-barátnőtől, már óriási pelyhekben hullott alá. és a fények.. a szentendrei fények. az égősorok, kifüggesztve a házak közé, mintegy közeli csillagfüzér-égboltot alkotva... az épületek falairól, szomorúan, emlékeket idézően lepislogó lámpák... a lámpagyújtogatót juttatták eszébe a Kisherceg-ből.
aztán beültek egy kocsmába, és míg a másik lány beszélt a barátjával, addig ő csak meredt ki az éjszakába, a hófödte mindenségre, a naaagy, fehér alázuhogó pamacsokra, és annyi minden eszébe jutott. hogy hogy tudná most ölelni a Kibogozhatatlant. hogy milyen boldogan bújna Hozzá, és nézne vele Family Guyt, vagy mindegy is, mit, és hozzáigazodva, kiskifliként formálódna, hogy a lehető legtöbb ponton érhessen a bőréhez, érezze a teste melegét, azt a teremburáját, meg kibogozhatatlan mindenségit neki.
aztán a HÉV-en azon tűnődött, hány tányért tudna a falhoz vágni, miközben sírva üvöltene egy-egy mondatot tőle, azokat a dolgokat, amik az ő szájából hangzottak el. pl. hogy "tetszik, amit látok". vagy hogy "akkor nem adom fel a célomat, miszerint elvágom a terveidet" (az volt a terv, hogy Alice nem lesz szerelmes és nem kell párkapcsolat), vagy hogy "mit csináljunk, Kicsi? Te vagy az okosabb". a Kicsi megmondta. Neked nem kellett. tudod mit? hazudtam. tudtam. tudtam, végig tudtam. hogy "nem vagy szent". hogy vsz. megközelíthetetlen vagy, és nem véletlenül. hogy akkora sebeket hordozol, amekkorát a világ nem látott. tök mindegy, mit írok, tök mindegy, jó-e a meglátásom, vagy nem, tök mindegy, mi igaz és mi nem, hogy mire mondtad, hogy "jó a meglátásom", vagy hogy "ezek nem kérdések, hanem tények". hát tudod mit? bazd meg. kellettél volna. kegyetlenül. nem tudom, miért, magam sem tudom. még Alice sem tudja. csak ült a HÉV-en, nézett ki az ablakon, és amikor a tükörképére meredt a dzsuvás ablakon, meg a mocskosul és szemérmetlenül tiszta tájra, amilyen emberben nem is létezik, egy szép arcot látott, nagy, sötétkék szemekkel, egyenesre szárított mélybordó hajjal. EGY JÓ NŐT LÁTOTT. amikor azt mondják Alice-nek, hogy gyönyörű, általában csak egy gúnyos mosolyt ereszt el, mert nem hiszi el. de ma egy vonzó nőt látott, aki nem kellett neked. aki talán, akár, bármire képes lett volna érted.
Érted.
Érted?!?
hát tudod, mit? bazd meg. BAZD MEG. bazd meg, hogy még mindig rajtad rágódom, hogy nem varrtad el a szálakat, hogy nem tudom ezt feldolgozni, hogy nem értem, hogy nem tudok örülni a karácsonyfa formában égő piros, illatos IKEA mécseseimnek, vagy annak, hogy a decemberi nagy kihívásoknak (ismételten) megfeleltem. bazd meg.
és Alice csak nézett maga elé, és újra berakta Parov Stelar-tól a Mojo Radio Gang-et, és csak peregtek a könnyei dühében, mert a tányérdobáláshoz túl jólnevelt.
úgyis olyan régen sírt már.
de nem kell aggódnia senkinek. amint Alice új kalandokba botlik, elfelejt pityeregni.
ez meg tökre idepasszol, ráadásul 30Y, ez is egy szép emlék:
"amit összekuszálsz nyáron,
azt bogozd ki télen."
hát, szép feladat, kösz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése