mmm...

no hát ennyi a véleményem röviden a tegnap estéről, éjszakáról, hajnalról, ma reggelről... :P

mondhatnám, meg írhatnám. h nem akartam. mert tényleg nem. nem raktam rendet, nem vettem kaját, nem szedtem le a tiszta ruhát a szárítóról, és nem volt itthon tej sem a kva kávéhoz. nem számítottam, rá, hogy itt alszik, és nem is készültem rá, nem is tettem érte. nem húztam magassarkút, és a sminkem felfrissítésére is 2 percet szántam... nem azért, mert nem számít. hanem, mert anno, a hosszú estéken át tartó msn-ezések alatt, a megismerkedésünk, és az ezt megelőző, "egyéjszakáskalandos este, amikor a haverja befordult a fal felé, némi whisky-ért cserébe" esemény között, közel került hozzám. emberileg. nem, nem úgy. tényleg csak emberileg. ha ezt lehet csak-nak hívni... emléxem, mennyit mesélt. mennyit dumáltunk. jézusom, amikor még divat volt az msn... hogy szalad az idő. 3 év alatt...

beültünk a nagydiófába. iszogattunk, ő mesélt - mint mindig - én figyeltem, fáradt voltam, és eleinte kicsit idegennek éreztem. direkt elintéztettem vele, hogy legyen hol aludnia. ide ritkán hozok fel embert. egyrészt, mert vékonyak a falak. másrészt meg, mert ez az én birodalmam. ha egyszer vlk kilép az életemből - bárki - akkor ne az én életterem legyen annyival kevesebb, ha értitek. ne hiányozzon innen senki, rajtam kívül, nekem, akármilyen önző is ez. megtanultam, nagyon meg, hogy erre figyeljek. elég, ha belül van űr, a hely, a szentély, ahol a verseimet írom, vagy a beadandóimat, a postjaimat, a hely, ahol néha összezuhanok, ahol önkielégítek, ahol élek, ahol én én vagyok, az ne legyen egy másik ember negatívja. kevés dolog igazán az enyém. node elkalandoztam. szóval akkor se nagyon hozok ide senkit, amikor a lakótársam nincs itthon, pláne amikor igen...

nem akartam kezdeményezni, - nem is tettem - csak egy jót beszélgetni vele, ennyi. nem volt a jó kis karácsonyízű becherovka. legutóbb azt ittunk. meglepődtem, mennyi mindenre emléxik belőlem, azokból a beszélgetésekből, a történtekből. apróságokra. és mesélt. nem zavartatta magát, amikor hallgattam. csak mondta, új téma, új story, új ország, új város, új lány, új pia. nem agonizált azon - látszólag - hogy mi a faszért nem beszélek, illetve keveset. egyszerűen csak jól érezte magát, és ettől én is. elnéztem őt. 17 és 20 éves kor között az ember sokat változik - nálam így volt. nála nem. ugyanolyan vonzó, mint volt. picit látszik csak rajta az idő - jó értelemben. üdvözöltem azt a kis, finom szakállat az álla alján...

és ittunk, és én lepődtem meg a legjobban, amikor az órára néztem, és fél8-ból hirtelen 11 óra lett... folyamatosan figyeltem a gesztusait, amikért úgy imádom. a közvetlenségét, ami nem a képmutatásról szól, nem az érdekekről. lehet, hogy azért találkozott velem, eleve, hogy együtt töltsünk egy kellemes éjszakát. ha így van, nem bánom, ez igen pozitív visszajelzés egy olyan sráctól, mint ő. nem kérdeztem rá. nem érdekelt a válasz. eleinte csak a beszélgetésbe, érzékeltetésképp belefont mozdulatok. aztán a keze egyre közelebb... mosolyogtatóan édes volt. aztán már a combomon. még mindig úgy cirógat, hogy... és még mindig épp olyan bátran nyúl legérzékenyebb pontjaimhoz. jött egy csók, és az íze ugyanolyan volt. mint a selyemcukor, ami finoman simogatja a nyelved, és feléled benned gyermekkorod utolsó emléke, és az érzés maga is a nyelvedre kúszik, betöltve vele a szád... ott volt a piercing, ott volt a nyelv is a helyén, a kéz is,  az íz is, minden. akkor már tudtam. megkérdeztem, hol fog aludni. mondta, vagy vlhol a városban kihúzza reggelig, amikor is dolga lesz, vaaaaaaaaaaaagy... nem hittem neki. mindig van B terve. télen tuti. ő is utál fázni. :D

kitettek minket, s én néztem rá. mondom, 3 lehetőségünk van. még egy kocsma, vagy villamos és hozzám, vagy taxi és hozzám. taxi lett belőle. és itt voltunk. és "el"voltunk. 3x este, 1x reggel. a retkes papírvékony falak között... rég nem voltam már kénytelen ennyire halknak lenni. 

az érdekes az volt, hogy olyasmit is megengedtem neki, amit nem nagyon szoktam. ma elgondolkodtam a zuhany alatt, a forró vízben állva, hogy vajon miért. bizalom? maybe. nem ismerem igazán, de mégis olyan, mintha ezer éve... az egész lénye őszinte. ez lehengerel. én is ilyen vagyok, amennyire a szocializált jó pösti társadalom és a pénzügyi szféra engedi. a mosolya, a kisugárzása, a lélegzése, ahogy beszél, ahogy mozog... minden porcikájából ez árad. életemben először engedtem meg valakinek, hogy nyomja a fejem, miközben orálisan "kényeztetem". (khm. ezzel a szóval az a baj, hogy túl finom.) volt elég kellemetlen tapasztalatom, ami ezt illeti.. azóta nagyon körülhatárolom a területemet, vannak szabályaim. akinek nem tetszik, lehet menni, pasi nem ér ennyit. (nem is értem, hogy a faszomba nem lettem domina. hm.) ő nem kérdezett, csak csinálta. és nem bántam meg. 

keze a torkomon, végül a számon. nem finoman. ő rajtam. a hátamon. nem zavart. hagytam. tudtam, hogy az a lehetőség, hogy nem hagy ebből kibontakozni, ha nem jó, nem létezik. ugyanezért engedtem egy szó nélkül, hogy análisan is megpróbálja... és messzebb is jutott, mint ameddig ezzel szoktam. (leszámítva azt az egyszeri alkalmat, amikor sikerült, és kegyetlen jó volt. se előtte, se utána. fene se érti ezt.)

jó volt mellette aludni, átölelni - úgy rémlik, mondtam is neki, hogy jó, hogy itt van - és reggel félálomban arra kelni, hogy izgat. hogy a számat keresi az ajkaival - fogmosás előtt. ... aztán hipertempóban elment zuhanyozni, főztem kv-t, teát, megittuk, ő beszélt, én figyeltem és ébredeztem, emésztettem.

mikor elment, mondta, hogy lett volna hol aludnia, úgyhogy köszöni, hogy itt lehetett. én kissé cinikusan közöltem vele, hogy "erre most mit kell mondani? szívesen". erre ő: "talán azt, hogy köszönöm." 

nem tudom, mikor látom legközelebb. és hogy meddig. meg miért. nem is számít. ma az egyik nagyon kedves kolleginám megkérdezte, hogy mi a helyzet, hogy állnak a ... mit is mondott? fonalaim? szálaim? hát, mondom, olyanok nincsenek. események vannak, meg barátok, meg haverok, meg összegabalyodások, lopott intimitás, szenvedély, és emberek, akik szerelmesek belém, vagy azt hiszik, vagy legalábbis azt akarják, meg emberek, akik szeretném, ha szeretnének, vagy ezt hiszem, vagy legalábbis ezt akarom hinni. szálak, na azok nincsenek. 

Kölyök itt hagyta a waxát. persze elsősorban nem azért, hogy érte jöhessen. 

PS: erről már szerintem mindig ő fog eszembe jutni :D 

ezt meg "hozta". tényleg jó :)

PS2: ez azért kva jól esett: "ezuttal nem megyek el itthonrol anelkul hogy talalkoznank" - írta ezt ő, amikor elkezdtünk levelezni, mikor hazajött...