Életemet most a düh tölti ki, s be. Határtalan, mert teret engedtem neki. Nem bírtam tovább.Kiengedem a démonjaimat, most nem kell vigyáznom rájuk. Csak engem bánthatnak, senki mást.
Megint hagyom magamnak, hogy érezzek. Megannyi apró, életlen fogaikkal tépik darabokra a szívemet. De nem pusztítják el, még lélegzik.
Meggyógyulok újra.
Csak egy kis harapás a húsba.
Mostanában ilyeneket hallgatok, és hagyom, hogy legalább itt, belül emésszen a tűz. Bulizni kéne. És az arcát kiűzni a retinámból. Mert istenesen odaégett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése