Történnek a dolgok. Eszméletlen iramban. Az én kékszemű vámpírom megőrjít. Nem, ő nem a leányzó, hanem a barát, a szerető, bár ez így túl szigorú, túl csupasz megfogalmazás. fontos nekem, kedvelem, és eszméletlen jó vele. Tetszik, hogy intelligens, hogy úgy beszél a sexről, ahogy senki sem mer, vagy csak azok, akik csak azért teszik, hogy hallassák a hangjukat... ő nem. És ez oltárira bejön. Emellett nagyon jól megértjük egymást, minden tekintetben.. Jókat beszélgetünk, kézen fogva sétálunk, összebújva alszunk (!!!???...), és nagyokat kefélünk. Nem szeretem ezeket a szavakat, mert én szeretkezni szoktam. Ez új. De jó. Kéne rá egy normális szó, mert, noha ez a vágyról szól, és élvezetről, nem a szerelemről, mégis több egy dugásnál, mivel nem szedem a sátorfámat, ha végeztünk, élvezzük egymás társaságát, és többet kapok tőle, mint egy ágyjelenet... Érdekes ez.
Ahogy csókol, kikészít. Nagyon fel kell húzni ahhoz, hogy meg tudjam hódítani az ajkait, hogy igazán be tudjak férkőzni közéjük... szeretek játszani velük, megharapdálni - már képes vok egész finom lenni :P - végignyalni az ínyét - ha hagyja... sssssssssssz. kikészít. :)
Aztán, amit úgy amúgy művel az emberrel, hááááááááát. Ha kell, a falhoz vág, ha kell, gyengéd, úgy csinálja, ahogy szeretem; erős, gyors, vad, de nem bánt; megragadja a hajam, vagy a torkom, de épp csak annyira fáj, hogy még jó... mmmmmmmmmm. Ahogy a nyakamat harapja, az már az önkívületi állapot...
Nem tudom, mi lesz ebből. Feltérképeztük az esélyeinket. Megszabtuk a határokat. Letisztáztuk a játékszabályokat. És most egyszerúen csak vagyok, és élvezem, és abban biztos vagyok, hogy ő is élvezi. :)))
PS: Akik Buffy rajongók - vagy voltak, mint én - értik az elnevezést... :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése