már megint nem bírok magammal. így nem lehet élni. mi a ... van, egy pasi költözött belém minden felgyülemlett vágyával? nem tudok gondolkodni, a vágyaim felemésztenek, nem tudok pihenni, feszt pörgök, mint a búgócsiga, annyira nehéz jó döntéseket hozni, egyáltalán, döntéseket hozni. már jobb, persze, tompul a fájdalom, zajlik az élet, tudok örülni a szélnek, a napfénynek, a melegnek, a hidegnek, a hűvösnek, olvasni is tudok néha pár oldalt - de kizárólag olyasmit, amiben érzelem van, vagy vágy, ez őrület - de még mindig nem az igazi. ezért megyek bele mindig új kapcsolatokba. és ez szűnik meg, vagy lappad le pár hónap után, ezért akadnak ki mindig a pasijaim, mert ehhez az étvágyhoz vannak szokva, és ezért én egyedül vagyok a hibás, aztán nem értem, mi a fasz bajuk van, és miért megy tönkre minden. hát ezért. tök jó, hogy tudom. csak azt nem, hogy oldjam meg. persze-persze, a nagy ő. és tényleg. a nagy-nagy-nagy ő. hát az meg nem jön vissza, vagy ha igen, nos... nem óhajtok női kangörcsök közepette várni rá. ez van.
a Kibogozhatatlan meg egyre közelebb kerül hozzám. az egekig idegeljük egymást.
(és aki unja a sirámaimat, attól ezer bocs, gondolom, csak olyan olvas engem, aki bírja a feszkót, mert így sem vagytok sokan. de tudnotok kell, hogy jó látni a bejegyzések mellett azt a többnyire 10 alatti számocskát, hiszen ha ritkán is kommenteltek, de velem vagytok, és ez jól esik. :))
ez a kép meg cuki. szeretni vágyom, azt hiszem.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése