Kutyák

Nem tudom, meddig bírom még hallgatni, ahogy vionyítanak a kutyák. Nem bírom elég hangosra venni a zenét, hogy ne halljam őket.

S-sel találkoztunk ma. Beszéltünk. A lakásról, hogy ki mikor költözik ki. Aztán elővette, hogy velünk mi van. Pesrze rákérdezett, voltam e azóta valakivel, van e valaki a láthatáron. Mondtam, hogy erről nem beszélek, mert ő megkért rá. De most azt kéri, mondjam el. Nem. Faggatott. Könnyebb lenne neki., mondja ő. Elmondtam. Hogy volt. S talán van valaki, aki annyira a karjaiban akar cipelni, hogy hiába küldöm el őt a retkes picsába, mégis itt van, mégis akar, mégsem hagy. Gyenge vagyok most. Nem tudok ellenállni a végtelenségig. Igen, találkoztunk. Igen, lefeküdtünk. Remek. Most jobb. Lesz folytatása? Nem tudom. Nem tudok én semmit se, csak hogy vele ez most nem megy. Miért nem? Mert nem. Beszéltünk még erről, rágtuk még. Aztán elindultunk. Odaadtam nei a részemet a lakbérből, meg a rezsiből. Átöleltem. Hát hogy  faszomba ne tettem volna. Szeretem őt. Csak már nem úgy. Fáj, ahogy fáj neki. Szar ilyen erősnek lenni. Jobb lenne neki, ha látná, hogy nekem is fáj. De nem látja. Pedig megszakad a szívem. Csak nem úgy.

Este. Felhív. Ugyanúgy ugatnak a kutyák. Mondom, ez hogy lehet? Hát úgy, hogy a házatok előtt ülök. Megfagyott az ereimben a vér. Csupán 1,5 h BKV-zásnyira lakunk egymástól. És valóban itt volt. Hozott vizipipát és vodkát. Kérdi, nem érdekel e, mi van a táskájában. Mondom, attól se jobb, se rosszabb nem lenne. Nem érdekel. Azért jött, hogy kezdjük újra. Nem értem. Nem látta az elmúlt egy évet? Ő talán nem volt ott?!? Nem látta, mit művelünk egymással? Ja, utolsó, fasza ötletünk volt összeköltözni. Ettől csak rosszabb lett minden. Ő nem látja?!?!? Nem. Oldjuk meg. Megváltozik. De mondom, ne értem, magadért. Érem nem kell. Magadért igen. De ő értem akar. De, mondom, egy varázsütésre nem oldódik meg semmi. Kész, elfoogyott a türelmem. nem bírom tovább, nem szeretem már. De próbáljuk meg. A szerelem elmúlik amúgy is, nem azt ondtam? De, de én nem akarok vele. Nem akarok. Miért szeret ő engem ennyire? Kérdi. Bárcsak tudnám. Bárcsak segíthetnék. De nem tudok. NEM TUDOK. Nem tudom, milyen, ha szakítanak az emberrel. Egyszer történt meg, nagyon rég, és akkor is akkora volt a sokk, hogy 3 hét alatt elfeledtem mindent. Én nem tudom, hogy kell ezt. Azt tudom, milyen az égető fájdalom, és azzal megbirkózom mindig. Most is. Nem mondta, de tudom, hogy rohadjak meg. Hogy miért nem szeretem. Hogy miért nem adk esélyt, mondja. De már annyit adtam. Többet nem taposok a szívébe. Nem érti. Nem ért. Elment magától. De akkor is úgy... Átöleltem. Beleőrülök ebbe. És ezt én okoztam. Én. Nem akarom. Nem. NEM. De nem tudok ellene mit tenni.

Azt hiszem, még mindig itt ül valahol. Vonyítanak a kutyák. Nem kéne felhívnom. De megöl az ideg, hogy itt ücsörög valahol, és ki tudja, mi lesz vele. Nem biztonságos a környék.

Régebbi kommentek:


1.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 03. 13:23
Hát erről már annyiszor, de annyiszor írtam már. HA nincs meg a szikra, vagyis nem ÚGY szereted, akkor nincs mit tenni, erőltetni nem lehet. Pont.

2.  Alice (Válasz erre)
2012. 08. 03. 13:51
Nem is akarom. Már nem. Csak fáj, hogy neki fáj.Ezek csak érzések, nem racionális gondolatok. :/


3.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 03. 14:11
Nyilván. És szar, hogy nem nagyon tudsz semmit tenni, de akkor is, azt se szabad hagyni, hogy abszolút te legyél a szemét...