Nem hagy élni

A Farkas elindított egy blogot. Ahogy olvasom, hallom a hangját a fejemben, mintha nekem mesélne. Nem ér. Fáj. Nem fogom olvasni. Sőt, face-n is beállítom, hogy ne lássam, mi van vele. Jobb az nekem.

Nem akarok folyton azzal szembesülni, hogy mit nem kapok meg. Egyszerűen NEM AKAROK. Elegem van belőle. Haraxom rá. Ő meg szarik a fejemre, és a gondolat és érzés, miszerint neki is jelentek valamit, talán csak a képzeletem szüleménye, ebben mindig jó voltam. Fáj ez nekem. És kurva nagy a kontraszt közte és bárki más között. Nincs ember, aki csak megközelíthetné, hasonlítana hozzá, bármiben is. Nem akarom ezt.

Tudom, hogy él, ok. Tudom, hogy jól van, ok. Ennél többet nem akarok tudni róla.

Tovább akarok lépni. Élni akarok. Szeretni szeretnék. És talán tudnék is. A Kibogozhatatlan olyan, mint a hagyma. Nem is, mint a kagyló. Egyelőre csak kapirgálom a héját, mint valami béna fóka. Vagy megtanulom kinyitni, vagy nem. De meg akarom próbálni, izgatja a fantáziámat, érdekel. Már csak ezért sem akarok hallani a Farkasról. Nem hagy élni.

Régebbi kommentek:


1.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 29. 15:23
Együttérzek:(

2.  Alice (Válasz erre)
2012. 08. 29. 19:12
Köszönöm :')