Lebegés

egyes érzelmekkel telítve.

végre találtam valakit, aki nem vágyik másra, vagy többre tőlem, mint amit adni tudok. így aztán igen könnyen el tudok süppedni ebben az általa és tőle kapott kellemes létben. csak élvezem a társaságát, ő is az enyémet, teret engedünk bárminek, ami jól esik, legyen az egy jó beszélgetés, egy öledbe akarok feküdni érzés, egy simogatás, vagy az incselkedő testi vágy... van egy olyan érzésem, fogok még itt róla írni. bánnám, ha nem így lenne.

önmagáért kedvelem. de tény, hogy most rohadt sokat segít. eleinte csak tompította a fájdalmamat, aztán már, ha a közelemben éreztem, meg tudtam nyugodni, tudtam enni, egy kicsit jobb volt létezni... most már el tudja érni, hogy ha vele vagyok, ne gondoljak senki és semmi másra. :) nem tudom, miért döntött úgy, hogy felkarol egy törött szárnyú phoenixmadarat, de köszönöm neki. :)

csak neve nincs még, nem, mert karakter nélküli lenne, vagy felejthető lenne, sőt. egyszerűen nem ismerem még eléggé, hogy ez bennem megszülethessen.