A vágy és sajttorta

Nos, nem süti volt, nem is cserepes nárcisz, és felcsatolható sem volt, ellenben erősen vibrált. :D

Ez életem első ilyen élménye, és mondhatom, igen kellemes volt... :P

Boroztunk, beszélgettünk, filmet néztünk (ill. elkezdtünk) aztán jött az édes összebújás. Erről jut eszembe, idézet Tirzából: 

"- Tudod te, mi az, hogy vágy? (...)

  - Vágy? Miféle vágy? Miről beszélsz? 

  - A vadállatról - felelte a nő. - A vágy a vadállat. Amiről nem is lehet töprengeni, mert csak van. Csak úgy létezik. Nem lehet cáfolni, nem lehet érvelni ellene. Nem lehet simára sikálni. Mert erősebb nálad. Ez a vágy. Ez az, ami olykor megérinti az embert valaki láttán. El is halhat, általában elhal, látni még látod a másikat, de már nem úgy tekintesz rá, mint nemmel és ivarszervvel rendelkező lényre. Úgy értem, mint használható ivarszervvel rendelkezőre."

/Arnon Grunberg: Tirza/

A szőke lánnyal lenni olyan, mint egy falat málnaszószos sajttorta... mint egy kegyetlen vágyakat ébresztő, hihetetlen élvezetes, a nyelvedet, és minden érzékszervedet finoman csiklandozó, édes desszert, mely azonban és alapvetően tiltott számodra.... Valahogy mi mindent jól csinálunk. Ráérzünk egymás vágyaira az ágyban, jól alszunk együtt, jókat nevetünk, és azt hiszem, jól kezeljük ezt az egészet. S azt hiszem, érzi, hogy nem azért nem bonyolódok ebbe jobban, és nem azért nem találkozom vele gyakrabban, (legutóbb novemberben láttam...) mert nem szeretnék... Nem mondom ki, mert fájna kimondani, miatta. Hogy figyelj. Hogy mi lesz a gyerekekkel. A férjjel. Anyám tekintetével. Vagy a titkolózással. Azzal, hogy nem üvölthetem bele a nagyvilágba, hogy igen, TE vagy az, akihez tartozom. Mert nem lehet. Mert döntöttem, mert választottam, mert gyáva vagyok, és mert mást diktál a vérmérsékletem. ... Mert terveim vannak, és nem ilyen terveim.

Persze, könnyű lenne azt mondani, hogy hello, hogy ennyi volt. Könnyebb. 

De én nem a könnyű utakat szoktam választani.