egy hozzám nagyon-nagyon közel álló valaki pár hónapja, épp karácsonykor szakított a párjával.
ő az a típus, aki nehezen áll fel, nehezen lép túl dolgokon, de ahogy telik-múlik az idő, egyre erősebb, őszintébb, és egyre jobban tiszteli magát. az elmúlt időszakban soxor mondta, hogy rossz, hogy magányos.
ma felhívott, és azt mondta:
"tavasz illat van, és eszembe jutottál, fel kellett hívjalak. (...)
képzeld, tegnap ültem a klotyón, és rádöbbentem, hogy jó nekem egyedül, nagyon jó. élvezem."
na ezen behaltam :D
ezért imádom őt. mert...ilyen. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése