Tegnap este a nagy, háromnapos hullaság után Spike-kal töltöttem az estét. Filmet néztünk, összedobott egy jó kis rántottát, vodkáztam, csak úgy lightosan, aztán egy óra fele ágyba borultam. Egész éjjel baromságokat álmodtam, és bújtam... Jó volt kb. 1,5 hét után ismét mellette pihegni (és állítólag a levegőt nem kapástól horkolni is :D Kérdeztem is, hogy miért nem keltett fel...mondta, hogy kicsit rám szólt, meg megbökött, és akkor elhallgattam...ezért is utálom a telet, örök takonykór, ez erősen elvesz a vonzerőmből... :D)
Reggel kv-val ébresztett, mint mindig. Úgy imádom ezt benne, hogy kellemesen gondoskodik az emberről, és nem él vissza vele. Elpunnyadoztunk az ágyban, aztán cigi, zuhany, de kivételesen nem rohantam sehová. Így aztán volt időm, és összebújás lett a dologból.
Hiába, 1,5 hét az 1,5 hét. :D Rakott be zenét, mert a rokonok nemrég érkeztek amúgy családi ebédre... Igazán illetlenség lett volna hangoskodni... És ismét megéltem azt, amit annyira szeretek. Én eleve zenére imádom csinálni, pláne, ha illik az alkalomhoz, az érzésekhez, a dolog intenzitásához. Épp ezért van, hogy tud jó lenni a sex Mansonra épp úgy, mint egy ütős techno válogatásra, noha egyiket se hallgatnám hazafele tötyörögve a metrón, csak ha nagyon elszállt az agyam valami dühítő szarságtól. És akkor betett valami őrjítő filmzenét; lassú, de ütemes, és gyönyörű, a ritmus hol lassabb, hol gyorsabb, izgalmasan passzolt a kényelmes vasárnap délelőtti kiéhezett állapotomhoz.
Hozzáfogott kényeztetni engem, mindig ezt veszi előre, gyanítom, azért mert nem feltétlenül lenne ereje, vagy türelme ezt a főétel után lerendezni. Inkább előétel ez mindkettőnknek :P És milyen jó... Már rég nem kellett csendben lennem, ráadásul rég nem voltam ennyi ideig "érintetlen", és forró nyelve úgy kényeztetett, ahogy ritkán. Hihetetlenül érzékeny voltam, és szerencsére szinte minden stressztől mentes, így tűzgolyóként robbant bennem az orgazmus, és szép harapásnyomok árulkodnak a karomon, a kézfejemen a csendben maradási kísérleteimről...
Ismeritek azt, amikor annyira tiszta érzés kerít titeket hatalmába? Mint amikor mélyen beszívod a tavaszi levegőt a tüdődbe, vagy amikor észreveszed az első rügyeket a fákon, amikor harmat csillan meg a frissen kibújt fűszálakon, vagy amikor végigkísér utadon az egyik első napsugár? De mondhatnám egy őrült buli élményét is, amikor csak te vagy, meg a zene, meg a benned felgyülemlett energia, és boldog vagy, eggyé válsz az ütemmel, a ritmussal, és semmi más nem számít, semmi mást nem érzékelsz..?
Na, ilyen volt nekem a mai együttlét. Eszméletlenül jó, egyszerű, és mégis csodálatos, hétköznapi öröm, valakivel, aki rengeteget számít nekem, s akivel egyre jobban összecsiszolódunk az ágyban is. Aki a számra szorítja a kezét, hogy ne legyek hangos, miközben teljes testem és lényem lubickol abban az élvezetben, ahogy érzem őt, és semmi más nem érdekel, csak az, ahogy eggyé válunk néhány másodpercre... Valahogy ez a mai nap, azt hiszem, örök emlék lesz, és ezen túl nem tudnám megmagyarázni, miért is. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése