Szerelmes lötyipötyi - avagy újra 16 évesen

Nos, az utóbbi időben több könyvbe is belekezdtem, csekélyke, olvasásra szánható időszemcséimben. Ilyen a Tetovált lány Stieg Larsson-tól angolul, ami tényleg, igazán érdekel, de az angol tudásom pont annyira kopott jelenleg, mint a szocreál bolyhos kanapénk volt a 10 emeletes panelben, amit már akkor, 13 éve is csak ülőalkalmatosságként hasznosítottunk, annak is, csak ha muszáj volt... Így aztán pihentetem, mert ahhoz igen keményen koncentráltság és éberség szükségeltetik.
Vagy ilyen az Egy csibész naplója Csabai Márktól, ami - vessetek meg - számomra annyira gyenge, hogy maximum napozás közben tudnám feldolgozni, valami 30 fokos kellemetes hőségben, legalábbis így az első pár tizenoldal után ez a véleményem.
Aztán ott van a Tirza Arnon Grunberg-től, aminek a fülszövege és a storyja (meg a borítója, hiába, a vizualitás nem kerülhető ki) nagyon megfogott karácsonykor, amikor anyumnak kerestem könyvet, miközben majd rám olvadt a kabát, s végül, 1h-s matatás és olvasgatás után, hogy majd' ketté állt mind a két szemem, végül az egyik kedvenc szerzőjének új könyvét vettem meg neki. (Tapasztalatom szerint, ha az ember öregszik, nehéz eltalálni az ízlését, mivel egyre kevésbé nyitott az újra, vagy nem minden téren... Járt utat ilyenkor... ) Persze telitalálat volt. :D Szóval a Tirza... Azt kifelejtettem a számításból, hogy holland könyv. Épp olyan bizonyos szempontból, mint a svéd könyvek; rettentő lassú, ráadásul ez - a többit nem tudom, holland könyvet eddig még nem olvastam - hihetetlenül szenvtelen is. Ergo, ez se fogott meg igazán - eddig még. 30 oldalon keresztül nem tudni meg semmit, csak hogy a nőnek szép a lába, a pasi a büdös életében nem érzett se vágyat, se szerelmet, a lány meg egy elkényeztetett kefegép. pfffffffffff...De be fogom őket fejezni, csak nem most... valahogy másra vágyom, vágytam.

Tán leányzó olvasóim közt lesz, aki ismeri Kerstin Gier imádnivaló trilógiáját, melynek utolsó része a Smaragdzöld névre hallgat. Elővettem már pár napja, de csak pár mondatig jutottam, azonban ma, visszafele az egyetemről, a fantasztikus volán buszon volt lehetőségem újra felcsapni, nyugiban. Kivételesen nem voltam olyan hulla fáradt, hogy a világ leglehetetlenebb pózaiban azonnal megpróbáljak alvásjellegű tevékenységet folytatni... (aludni ugyanis ezen a szaron lehetetlen számomra, mert olyan kva kényelmes.) Szóval elővettem, fülemben a Jango zenéjével, és kisvártatva nehezen álltam meg, hogy ne törjek ki kacagásban, vagy alkalomadtán könnyekben. 

- Húúúúúú, hozok nektek belőle néhány idézetet - gondoltam én. Aztán gyorsan ráébredtem, hogy szívem szerint majdnem az egész könyvet begépelném, olyan szinten tele van aranyköpésekkel. Aztán lehet, csak én vagyok nagyon ráhangolódva erre az egészre. Meg aztán Gwen igencsak emlékeztet saját magamra :)

Azért megpróbálom a legédesebbeket itt megörökíteni. Értékeljük, hogy próbáltam a buszon fejben minden fontos oldalszámot memorizálni, mert a mellettem ülő srác nem nagyon adott rá lehetőséget, hogy papírért és tollért matassak a táskámban... :)

Már az eleje imádnivaló:

"Minden marcipánszívű lánynak ezen a világon (Tényleg az összes lányra értem. Ugyanis az érzés mindig ugyanaz, nem számít, hogy az ember 14 vagy 41 éves.)"

Lábjegyzet: apám - APÁM! - imádja ezt a könyvet. Pedig nem egy anyámasszonykatonája típus. Ez a 41-ről jutott eszembe. (Amúgy már idősebb.)

"-Kő! Nem üveg! - javítottam ki zokogva. - Az én szívem egy drágakő, amelyet Gideon ezer apró szilánkra tört, pontosan úgy, ahogyan Maddy néni látomásában történt.

- Igaz, hogy nem hangzik rosszul, de...nem! A szívek valójában teljesen más alapanyagból készülnek. Ezt tényleg elhiheted nekem. - Leslie megköszörülte a torkát, és ünnepélyes hangon folytatta, mintha a világtörténelem legnagyobb titkát készülne velem megosztani: - Egy sokkal erősebb, törhetetlen és újraformálható anyagból, amelyet egy ősrégi, titkos recept alapján gyártanak. - Újabb torokköszörülés következett, a feszültség fokozására. Ösztönösen visszatartottam a lélegzetemet. - Mint a marcipán! - jelentette ki Leslie.
- Marcipán? - Egy pillanatra abbahagytam a sírást, és kénytelen voltam elvigyorodni.
- Igen, marcipán! - ismételte meg Leslie halál komolyan. - Méghozzá az a fajta, amelyikben sok a mandula!"

Gideon szemeiről:

"Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük. Kivéve, ha hatalmas lapátfülekkel vagy valami ilyesmivel tudják ellensúlyozni az összhatást"

A lányokról:

"A démon színpadiasan felsóhajtott. - A lányok tényleg az emberi faj legfárasztóbb egyedei. Őket csak a nyugalmazott pénzügyi tisztviselők , a harisnyaboltban dolgozó eladónők és a kiskerttulajdonosok egyesületeinek elnökei előzik meg. 

Kinek ismerős a romantikus öngyilok gondolata szerelmi bánatra való, tökéletes gyógyírként? :D

"Még szerencse, hogy a drámai tőrt megspórolhattam magamnak, hiszen amilyen nyomorultul éreztem magam, nyilván már megfertőzött a tüdővész, abba pedig sokkal festőiebben lehet belehalni."

"-Maradjunk barátok! - Ez a mondat volt a legeslegutolsó csepp a pohárban. - Biztosan mindannyiszor meghal egy tündér, amikor csak valaki kiejti a száján ezeket a szavakat - jegyeztem meg."

Folytatása következik... :D