Hihi, jó kis levélkezdés: " Kis őrült Alice"... :) Ezt Spike-tól.
Ma voltam nagyanyámnál, gumit varrtam egy nadrág derekába, képeslapot írtunk Németországba, takarítottunk, rendet raktunk, teát főztünk, elemet vettem, borítékot kerestünk, miegymás. Nagyot sétáltam oda, meg nagyot vissza, a nagy-nagy napsütésben, zenét hallgatva, Tirzát olvasva, itthon szintén takarítás, körömfestés, napfény és zene, zene, zene.
Jaj de jóóóóóóóóóó.
Elégedett, dorombolós macskának érzem magam.
Este találkozom a Szőke lánnyal, akinek meglepetése van... kíváncsi vagyok rá. Ahogy őt ismerem, az lehet egy finom, két szép kis keze által sütött süti, de akár egy cserepes virág, vagy egy felcsatolható műbroki is... :D
Kicsit félek a vele való találkozástól... de majd meglátjuk. Süt a nap, pozitííííííííííííííív vagyok. :)
Tegnap meg M-mel iszogattam, hát mit ne mondjak, kicsit fura volt, változtak a szerepek. Barátnője van. (De még milyen... :)) Kicsit azért nehezünkre esett a mozgólépcsőn nem csinálni hülyeségeket, a megszokott 2 lépcsőnyi különbség ugyanis igen jótékonyan tudja a kettőnk közti magasságkülönbséget orvosolni. Khm. Meg is beszéltük, hogy nehéz. De így jó, hogy ő jó fiú volt, én meg jó kislány. Ez a dolgok rendje. :) És így biztosan megyünk abba az irányba, amerre eredetileg is akartunk, az igaz barátság felé, ahol tudatában vagyunk a vonzalmunknak, de ellen tudunk annak állni, és természetesen kezeljük azt.
Örülök, hogy így alakult, és üdvözlöm a boldogságát.
Pláne, hogy szerencsére továbbra is ő maradt M; széles mosoly, nagy hang, jó szöveg éleslátás, őszinteség, és nagyon jó nevettetőcske. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése