Lift

Amikor fél9-től 7-ig dolgozol (munkaidő még mindig 8,5h, ha nem veszel ki ebédszünetet, akkor is)

Amikor a suli miatt kisül az agyad, keresztbe áll a szemed, és

...

minden miatt úgyamúgy örülsz, hogy nincs kisbalta a farzsebedben, mert használnád.

Amikor azt érzed, nincs tovább, feladod, nem azért, mert nem vagy rá képes, hanem mert unod, mert nem érzed magad egyenrangúnak, szóval; büszkeségből, és egészséges egódból adódóan.

...

Amikor benyomsz egy Kasabian számot, és csak mész-mész tovább, és hagyod, hogy az erős, "nekemmindenmindegydemegyektovább" éned csak meneteljen, és te már csak lebegsz valahol ott,  legbelül, önmagadban.

Amikor beszállsz a liftbe, és amikor meglátod a tükörben elcsigázott, elkenődött, agyonöltözött másik énedet, és te mégis táncra perdülsz, indul a csípő, és pár másodpercig az a tér csak a tiéd, csak neked van, hogy elfoglald, hogy kiélvezd, hogy ne gondolj az alatt a pár másodperc alatt semmire, csak arra, hogy most jó.

Amúgy meg:

és: