2016. február 7., vasárnap

Búcsú.

az ujjai bennem.
az érintése.
az illata.
azt kérte, hogy ne most akarjak jó kislány lenni, leszarja, hogy elhatároztam magam.
hát megkapja.

a csókja. a vadsága, a finomsága.
az éhsége.
az érdeklődése.
a figyelme.
az őszintesége.
és mégis; kapcsolatunk mély-érzelem nélkülisége.
két ember.
egy pasi és egy nő.
egyik sem akar "felnőni".
két ember, vágyakkal telve, egymásra hangolódva, egymáshoz passzoló módon.
néhányszor néhány időtlen pillanatokból álló óra ígérete.
nem kielégüléssel, hanem élvezettel.
az ujjaival bennem.

néztem őket a buszmegállóban, ahogy fogta velük a kezemet, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy hol jártak, hogy "én-illatuk" van, alig bírtam nem még jobban feltüzelni őt is, magamat is, azzal, hogy a számba vegyem őket, miközben a tekintetét, s benne a reakcióját kémlelem, majd élvezkedem a látottakon, kendőzetlenül.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése