idézeteket keresek, illetve egyet, ami megfog, megragad, bennem, amit adhatok annak, akinek szánom, szívből.
általában fordítva van, az a valami talál meg engem, de néha kutatok, kitartóan, légből kapott ötletek alapján; alkalmakra, vagy hogy elmondhassak valamit szavakkal, amiket én nem tudok jól formába önteni, érthető hangocskákba, betűkbe, írásjelekbe...
az ilyen keresőutakon általában az ember nem azt kapja, amit szeretne; más jön szembe, másra emlékeztet, másra döbbent rá, másnak adható. érdekes körforgás ez.
/mint mikor keresed a zoknid párját, és az a fülbevaló bújuk elő, amiről már rég lemondtál, ezért a párját kidobtad, így jönnek a mini-düh-rohamok, vagy a hosszú-lemondó-sóhajok; elsiratható csecsebecse, felesleges bosszúság, és még a zokni se lett meg./
most Mum-nak keresgélek, és mégis, Mr. Black-hez találtam, meg a beszélgetéseinkhez, főleg a maihoz, ahhoz, ami arról szólt, hogy minek mekkora ára van, mibe mersz beleszaladni, mibe nem, és miért igen...
Egyszerűek, és mégsem.
"Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék."
"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele."
Újra kéne ezt A Kis herceg-et is olvasni már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése